Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Hausel Sándor: Adatok a balassagyarmati görögkeleti közösség történetéhez
lia anyaegyháza volt. Sorsa együtt teljesedett be a görög, illetve akkor már szerb közösségéével: számuk csökkenése miatt a templomot 1908-ban lebontották, 51 s a jelenlegi annak helyére épült, 1911-ben szentelték fel. 52 (Ugyanebben az évben épült fel mellette a háromszobás lalkészlak 53 is). Az első templom tornyában Patay Pál Rómer jegyzetei alapján 2 harangról szól: az egyiket 1791-ben Losoncon, a másikat 1847-ben Pesten öntötték. 54 A 19. század folyamán még egy harang került a toronyba, mert amikor 1917 februárjában elvitték városunk harangjait, akkor kettőt szállítottak el, s egy megmaradt. 55 Patay gyűjtése idején egyetlen harangot sem talált. 56 A harmadik harang sorsával kapcsolatban Reiter 57 László feltételezi, hogy a Pusztaberkibe került valamilyen úton-módon és jelenleg is ott van. Ezt szintén 1847-ben öntötték és ezen is szerepel egy hosszabb cirill betűs felirat, amint azt Rómer is megjegyzi. Erősíti továbbá a feltételezést az is, hogy a harangon lévő szöveg 58 szerint egyik öntetője Nikolics Ilona, márpedig Nikolics nevű pópa, János lelkészkedett Balassagyarmaton 1802-1825 között. A harangokon kívül a torony berendezéséhez tartozott óra, az 1840-es céhlevél ábrázolásán már rajta van, s látható a századforduló körül készült képeslapon is. A második, ma álló templomra viszont nem került óra. A görögkeleti hívek temetője a Patvarci, Dózsa György és a Báthory utca által határolt területen fekszik, ma már alig felismerhető állapotban. Területe az 1863-as felmérés 59 szerint 600 négyszögöl. Régi, 18. századi sírkövei közül kettőt beépítettek az új templom hátsó falába, de az újabb sírkövek sem állnak már. Arról, hogy pontosan mióta szolgál e hely temetőül, egyelőre nincs adat. Az anyakönyvben 1792-től szerepelnek olyan bejegyzések, hogy eltemetve a „mi temetőnkben". Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a gyarmati görögök közt is élt az a szokás, hogy egyes halottjaikat a templomban, illetve a körül temették el. Ez még 1825-ben is előfordult, jóllehet a Helytartótanács többször tiltotta ezt. A templomba vagy a körül történt temetést a halotti anyakönyvbe következő években jegyezték fel: 1786, 1792, 1795, 1804, 1812, 1813, 1825. A kezdeti időkben minden valószínűséggel, akárcsak más nógrádi településen, ahol csak filia volt, a római katolikus vagy az evangélikus temetőbe temetkeztek. 60 A városban 1848-ig 7 pópa szolgált folyamatosan, ki hosszabb, ki rövidebb ideig. Rövid időre akkor szorult az egyház más községek lelkészére, ha meghalt, vagy elköltözött a régi pópa, ilyenkor néha hónapok múltával jött az új: 51 Nógrádi Hírlap 1908. 10. 11. 41. szám: „Ez a templom is befejezte immár rendeltetését. Valamikor midőn az itteni szerb egyház még számban és vagyonban igen tekintélyes volt, fényes napokat látott Ő is. Az isteni tiszteletek s ünnepek alkalmával alig bírta befogadni a hívők seregét. Egyszerre csak fogyni kezdtek a hívek, számuk egyre csökkent s ma már alig maradt közülük egy, kettő, a templom is egyre üresebb, hangtalanabb lett, megnémult, megkopott. Lebontják egészen. A helyén kisebb kápolna és bérház épül". 52 Kmetty 48 tartalmazza a felszenteléskor készült tábla szerb nyelvű szövegét és magyar fordítását. 53 Kisajátítására 1970-ben, a magasházak építésének elkezdése előtt került sor: NmL XXIII. 505. D/3. 54 Patay 150. 55 NmL VIII. 7. 12. d. 6. kötet 56 Patay i. m. 57 Reiter 72-73. 58 A harangon lévő 10 soros szöveg fordítása a következő: Nemes Szkribestyei Rigyicski Pál / Szkribestye és Kis-Zorlenc megszerzője, feleségével / Ilonával, született Nikolics, dicsőségére / Sz. Miklósnak, családja pártfogójának / a saját szülei és családja emlékére / A jámbor hit út a paradicsomba / Nagy Szent Miklós / Békességgel tanít bennünket / az örök életért áldozatot tenni. / Öntötte Saudt András Pesten 1847. 59 NmL V. 41. 8. A területet valószínűleg a divényi uradalom ott elterülő 13 555 négyszögöles táblájából kapták. 60 Ezt alátámasztani látszik az, hogy anyakönyvezésük előtt a római anyakönyvbe jegyezték be pl. 1763. július 12-én a 20 éves Sztrakovics Tamás „graecus" elhalálozását.
