Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Hausel Sándor: Adatok a balassagyarmati görögkeleti közösség történetéhez

elüknek is nem egyszer támadt viszályuk az 1750-es évek végén a számukat tekintve már hétszer annyian lévő, s a kereskedelmi tevékenységben konkurenciát jelentő zsidóság­gal. 5 Balassagyarmat lakossága az 1740-es évek végéig minden bizonnyal kétnyelvű volt: szlovák és magyar egyaránt használtatott, legalábbis erre utalnak a fennmaradt vá­rosi dokumentumok. (Érdemes itt megjegyezni, hogy 1787-ben Révai Gábor, a kékkői já­rás szolgabírója Balassagyarmat egyedüli divatozó nyelvének a szlávot nevezte meg, 6 de még Nemcova is csak szlovák lakosokat említ 1852-es leírásában). Az új betelepülők megérkezésével, elsősorban az 1750-es évektől nemzetiségi, vallási, nyelvi sokféleség alakult ki, hiszen a szlovák, a magyar szó mellett, megjelent a német, a zsidó, a görög és létezhetett, ha szűkebb körben is, a korszak hivatali nyelve, a latin. Ekkor teljesedik ki a IS. századi Balassagyarmat felekezeteinek száma négyre (ró­mai katolikus, evangélikus, zsidó, görögkeleti). Ez utóbbiakat hivatalos iratokban görög nem egyesülteknek nevezik, de a városi iratokban igen gyakran egyszerűen görögöknek. E kétféle elnevezés használata az egész 18-19. században élt, ezért az alább következő sorokban is így fog szerepelni. Az elnevezésük 1909-ben változott meg, ami egyben hűen kifejezi a görögkeleti közösség nemzetiségi viszonyaiban bekövetkezett változást. Az ad­digi hivatalos elnevezés: „Balassagyarmati görög nem egyesült egyház" 1909 után „Ba­lassagyarmati görögkeleti szerb egyházközségire változott. 7 5 NmL V. 1. „Mi aláb megírt Vallyúk Leikőnk ésrnérettye Szerint. Hogy a midőn Zsidó Szabó Popovics Mihály Bottyábul ki gyött volna nagy Szitokkal morgolódással, kimenvén az Mihály mondván az zsidónak mi­ért szidsz is engem mond az Salvo venia dicendo Hunczfutnak háromszor is kérdezte, az zsidó minditik nagy szóval felelt. Az vagy az! Mért volnék én hiszen én tégedet meg nem csaltalak ugy mint te engemet reászedtél, hát én volnék még minden módon kérte menyei tőlem, mert az illen veszekedésekkel csak az uraságnak inco­modállyuk és bút szerzőnk, az zsidó el nem alván az csúnya szitkoktúl és Mihálynak böcsülete ellen való szok­tál, lehetetlen is volt elszenvedni, meg boszonkodván az Mihály Farőffel megőtette, az rőfít megfogván kirántotta volna és vissza őteíte volna. Az zsidó elment más zsidókhoz nagy morgolódással, vissza győn az Mi­hály Bóttya ajtajában megál, ot újra szidgya, mocskollya az Mihált, S:V. Hunzfutnak Töröknek Pogánynak ki­álttya. az Bottyában köpdös. Az Mihály ismét hozzája ment kérvén az Istenért menyei el tőlem mert csak Galibát szerzek, nem gondolván vele az zsidó csak mocskolta. Az Andris kimegy eltaszította, megbotlot az András zsidóra esett, az zsidó mind az két kezével hajába kapott, látván azt az másik legény, és Margarita oda mentek, egyik meg fogta az zsidót, másik penig az Andrást ugy széthúzták, melynek nagyobb bizonyságára amint láttuk, s halottuk ezen testimonialis levelünket kiadtuk. Datum Balassa Gyarmath Die 1 Decembris 1751. Gelen György, Neogradi István Aláb írt recognoscalom hogy Szabó Zsidó hozván élőben két zsidót Jacob Jaulust és Salamon Isákot. kik mon­dották és vallották hogy látták amidőn Popovics Mihál legényei verték volna az földen, csak két zsidó oltalmaz­ni mentek volna, látván azt az kis bótbúl való János nevű legény, bottal eleikben állott, oda nem bocsájtotta, amint egymást hurczolták volna, Margarita Görög közikben ment széthúzta eóket, úgy szétmentek, mely zsidók mondván készek ezekre az hiteket is letenni, amit mondották, leíratván vélern azon fassiojokat, zsidó Szabónak admaualtam. Datum B. Gvarmath die 30. január 1752. Golenich István De mimódon vesztek öszve nem tudgyák és honnan kerekedett az veszekedések." 6 Cor.signatio universorum locorum et eorum usualium linguarum, una cum expressione nominum domi­norum eorundem terrestrium ad Numerám exhibitorum 166ó. Processus Kékkőiensis. NmL IV. 5. I. fasc. Nr. 79. „Vigens lingua: slavica". 7 NmL XV. 4. Bgy. 211. betét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom