Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Bodó Julianna: Kizárási és bekebelezési technikák interetnikus környezetben

kozzanak és alaposan megfigyeljék egymást. A rendelkezésre álló kis tér és a kényszerű együttlét előhívta a fokozottabb egymásra figyelést. Ezt a megfigyelési gyakorlatot mintegy mederbe terelte a szünetek rítusszerűen ismétlődő cselekvéssorozata: belépés az ajtón, pillantás a tükörbe és fésülködés, az osztálynapló kicserélése, a személyes tárgyak és a tanításhoz szükséges kellékek elhelyezése (fogason, széken, asztalon), cigarettázás, tízóraizás, leülés, felállás, köszönés, egymás formális megszólítása, rövid beszélgetések, napi ügyek gyors intézése stb. E találkozási alkalmakat kiegészítendő még voltak a gyűlések, valamint az iskola vezetőségének olyan rendelkezései, amelyek kötelező tennivalókat írtak elő, s amelyek ismét kitűnő terepet jelentettek az idegenek megfigyelésére. E helyzetek talán legfontosabb elemeiként ki kell emelnünk azt, hogy az idegenek egyike sem tudott magyarul, minden helyzetben mindenkivel csak románul beszéltek. Ez a fokozatosan kihangsúlyozódó mozzanat igen fontos szerepet játszott az események lejátszódásában, mert folyamatosan jelezte a találkozási helyzet interetnikus jellegét, s a helyiek számára folyamatosan utalt a kiszolgáltatottság tenyéré (ti. az elhangzó vagy várható szöveget érteni kell, az idegenekhez csak románul illik szólni). A következőkben röviden felvázoljuk azokat a kommunikációs helyzeteket, amelyekben a helyiek és az idegenek között interpretációs folyamatok jöttek létre. Mint utaltunk rá, tanulmányunkban csak a helyiek interpretációs gyakorlatát vizsgáljuk. Az adott helyzetekben e praxis révén játszódott le az etnikai jegyek létrehozása, s ennek révén az etnikumok közti viszony újra- és újradefiniálása. 1. Közeledési gesztusok 1.1. Szemtől szemben helyzetek nem nyilvános térben 1.2. Helyzetek a nyilvános térben 2. Eltávolítási gyakorlat 2.1. Belső helyzetek 2.2. Relációs helyzetek A B. eset: bekebelezési technikák A B. esetben az idegen 26 éves nőtlen férfi, aki az erdészeti technikum elvégzése után került egy magyar faluba központi utasítás révén, mégpedig a községi erdészeti felügyelőség vezető pozíciójába. Ennek a pozíciónak a falu életében rendkívüli fontossága van, s ennek jelzéséhez magáról a faluról kell néhány dolgot elmondanunk. A mintegy ötezer lakosú faluban - amelyben egyébként még három idegen van, a rendőrök - a lakosság mintegy 80%-a kisiparos, fazekassággal foglalkozik. A fazekascsaládok egyenként évente átlagban 30-10 köbméter bükkfát fogyasztanak el termékeik kiégetése közben. Mivel a szocialista Romániában az erdő az állam tulajdonában volt, és az egyes családokra eső tűzifa legfeljebb csak a háztartási szükségleteket fedezte, kivételes helyzetbe kerültek ebben a faluban a helyi és környékbeli erdőfelügyelőség alkalmazottai, akiknek módjukban állt az, hogy különféle ürügyek alatt (nem is mindig törvényesen) fakitermelési és szállítási engedélyeket adjanak a fazekascsaládoknak. A faluba kerülő idegen - erdész lévén - pontosan ilyen kulcspozíciót foglalt el. Ez a mozzanat témánk szempontjából azért lényeges, mert így a helyiek és az idegen között eleve olyan viszony jött létre, amely igen sok találkozási helyzet kialakulását eredményezte. Egymásra voltak utalva, és egyik félnek sem állt módjában, hogy ebből a kapcsolatból kilépjen, vagy magát a kapcsolatot megszüntesse. Ezen a kényszerjellegen túl a kialakult helyzetről azt is el kell mondanunk, hogy az idegen a faluba érkezésekor