Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Filkoházi Zoltán: Adatok a múcsonyi népszokások kapcsolataihoz

ADATOK A MÚCSONYI NÉPSZOKÁSOK KAPCSOLATAIHOZ FILKOHÁZI ZOLTÁN Múcsonyban sok hiedelemlényt ismernek, de csak néhány elemüket emelik ki. A létezésükben való hit mára beszűkült. A múcsonyiak hiedelmvilága kevésbé színes, mint pl. az abodiaké. így van ez annak ellenére, hogy nyelvüket a múcsonyiak őrizték meg jobban. Mindkét faluban ismert azon „pripovidkák" motívumainak túlnyomó többsége, amelyeket Halgasova asszony Osztruzsnyicán (a történeti Zemplén vm. északi részén, a mai Homonnai járásban, Szlovákiában) hallott. Halgasova 68 közzétett történetéhez képest ma Múcsonyban csak 2, Abodon pedig 3 gyűjthető.

1 A vidék Nora-kultuszáról kimutatták, hogy „... a Hernádtól a Sajó felé haladva egyre színtelenebbé válik".

2 Múcsonyban nemcsak a nora hasonlít a rokonaihoz, hanem a többi hiedelemlény is. Mégis, találunk köztük olyanokat, amelyek a közöstől eltérő jellegzetességeket is hordoznak. Múcsonyban és Gadnán egyaránt alkalmas volt a nora a gyerekek ijesztésére. Múcsonyban a csoszogó öregre is mondták ezt, mint hasonlatot. Az alapvetően református és magyar Bódva-Sajó közötti vidék és a Cserehát e szellemalakjának nem voltak boszorkányos tulajdonságai. Sztriga, povisztrica, sipurka, boszorka: közös tulajdonságuk a természetfölötti képességük, mégis emberi a formájuk. A kukovicska, bámuló lény egy madár, amely zavarba ejtően les az emberre. A felsorollak közt a sztriga a legszürkébb alak: ő alig több, mint egy rosszindulatú öregasszony a csúnyább fajtából. Feltételezhető, hogy Múcsony szlávajkú telepesei hozták magukkal a sztrigát, mert a Palócföldön, mely a mi nyugati tőszomszédunk, nem jellemző felbukkanása. Szlovák (közép- vagy nyugatszlovák) megfelelője a strigüh a Galga menti szlovákoknál ismert, és boszorkányt jelent.

3 A povisztrica megfelelője a kárpátaljai ruszinok poviszlrulája, aki természeti istenség.

4 Amúcsonyi nép ezt az ősi ruszin istenséget, mint hiedelcmlényt egy másik hiedelemre ruházta át: a povisztrica éppolyan gyorsan jön és megy, mint a sipurka, ami a magyar szipirtyó átvétele lehet. E két alaknak a csodálatos feltűnése és elillanása rokon jelenség a magyar - a Sajó-völgyben, de a Csereháton is általános - garabonciás figurájával. Legalább ennyire hasonló az osztruzsnyicai mesevilág sztraskáihoz, akik szintén rejtélyesen és gyorsan bukkannak fel és tűnnek el. Sztraska van Múcsonyban is, ahol már csak játékosan ijesztgetett, épp csak hogy ne cáfoljon rá nevére, ami „ijesztő"-t jelent. A fonókban szórakoztatták egymást a fiatalok, felöltözve sztraská-nak. bolondozva, táncolva és azt énekelve, hogy: 1 Halgasova, Anna: Sztruzsnyickima picsnyikami. Presov, 1993. 2 Krupa András: A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szlovákok a kutatá ok lükiéhen. Kunt Ernő-Szabadfalvi József-Viga Gyula (szerk.): Interetnikus kapcsolatok Északkeléi-Marvni<"szagon, 198-199. Miskolc, 1994. 3 Krupa i. m. 4 Olbracht, Ivan: Kárpáti trilógia. Budapest, 1987.