Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Filkoházi Zoltán: Adatok a múcsonyi népszokások kapcsolataihoz

ADATOK A MÚCSONYI NÉPSZOKÁSOK KAPCSOLATAIHOZ FILKOHÁZI ZOLTÁN Múcsonyban sok hiedelemlényt ismernek, de csak néhány elemüket emelik ki. A létezésükben való hit mára beszűkült. A múcsonyiak hiedelmvilága kevésbé színes, mint pl. az abodiaké. így van ez annak ellenére, hogy nyelvüket a múcsonyiak őrizték meg jobban. Mindkét faluban ismert azon „pripovidkák" motívumainak túlnyomó többsége, amelyeket Halgasova asszony Osztruzsnyicán (a történeti Zemplén vm. északi részén, a mai Homonnai járásban, Szlovákiában) hallott. Halgasova 68 közzétett történetéhez ké­pest ma Múcsonyban csak 2, Abodon pedig 3 gyűjthető. 1 A vidék Nora-kultuszáról kimutatták, hogy „... a Hernádtól a Sajó felé haladva egyre színtelenebbé válik". 2 Múcsonyban nemcsak a nora hasonlít a rokonaihoz, hanem a többi hiedelemlény is. Mégis, találunk köztük olyanokat, amelyek a közöstől eltérő jel­legzetességeket is hordoznak. Múcsonyban és Gadnán egyaránt alkalmas volt a nora a gyerekek ijesztésére. Múcsonyban a csoszogó öregre is mondták ezt, mint hasonlatot. Az alapvetően református és magyar Bódva-Sajó közötti vidék és a Cserehát e szellemalak­jának nem voltak boszorkányos tulajdonságai. Sztriga, povisztrica, sipurka, boszorka: közös tulajdonságuk a természetfölötti ké­pességük, mégis emberi a formájuk. A kukovicska, bámuló lény egy madár, amely zavar­ba ejtően les az emberre. A felsorollak közt a sztriga a legszürkébb alak: ő alig több, mint egy rosszindulatú öregasszony a csúnyább fajtából. Feltételezhető, hogy Múcsony szlá­vajkú telepesei hozták magukkal a sztrigát, mert a Palócföldön, mely a mi nyugati tő­szomszédunk, nem jellemző felbukkanása. Szlovák (közép- vagy nyugatszlovák) megfelelője a strigüh a Galga menti szlovákoknál ismert, és boszorkányt jelent. 3 A po­visztrica megfelelője a kárpátaljai ruszinok poviszlrulája, aki természeti istenség. 4 Amú­csonyi nép ezt az ősi ruszin istenséget, mint hiedelcmlényt egy másik hiedelemre ruházta át: a povisztrica éppolyan gyorsan jön és megy, mint a sipurka, ami a magyar szipirtyó átvétele lehet. E két alaknak a csodálatos feltűnése és elillanása rokon jelenség a magyar - a Sajó-völgyben, de a Csereháton is általános - garabonciás figurájával. Legalább ennyire hasonló az osztruzsnyicai mesevilág sztraskáihoz, akik szintén rejtélyesen és gyorsan bukkannak fel és tűnnek el. Sztraska van Múcsonyban is, ahol már csak játéko­san ijesztgetett, épp csak hogy ne cáfoljon rá nevére, ami „ijesztő"-t jelent. A fonókban szórakoztatták egymást a fiatalok, felöltözve sztraská-nak. bolondozva, táncolva és azt énekelve, hogy: 1 Halgasova, Anna: Sztruzsnyickima picsnyikami. Presov, 1993. 2 Krupa András: A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szlovákok a kutatá ok lükiéhen. Kunt Ernő-Szabad­falvi József-Viga Gyula (szerk.): Interetnikus kapcsolatok Északkeléi-Marvni<"szagon, 198-199. Miskolc, 1994. 3 Krupa i. m. 4 Olbracht, Ivan: Kárpáti trilógia. Budapest, 1987.

Next

/
Oldalképek
Tartalom