Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Viga Gyula: Ruszin szolgalegények a Bodrogközben (Néhány adat az időszakos munkásvándorlások interetnikus vonatkozásaihoz)

RUSZIN SZOLGALEGÉNYEK A BODROGKÖZBEN (Néhány adat az időszakos munkásvándorlások interetnikus vonatkozásaihoz) VIGA GYULA Az eltérő táji adottságú, különböző eltartó képességgel rendelkező vidékek között a munkaerő időszakos kiegyenlítődése, az ahhoz kapcsolódó periodikus és rendszeres vándorlások az európai etnológia közönséges jelenségei. Igen sok agrártörténeti és demográfiai adat igazolja ezt a feudalizmus időszakából, a termelő gazdálkodás újkori fejlődésével pedig egyre kiterjedtebb ez a folyamat Közép- és Kelet-Európában is. A térség jobbágyfelszabadításai által felgyorsított társadalmi differenciálódás egyre markánsabban körvonalazza azokat a csoportokat, rétegeket, amelyek számára az időszakos vándorlás - legyen az néhány hetes aratómunka, vagy a nagybirtokok új növénykultúráit kiszolgáló summásság - a megélhetés alapjait biztosítja. Amíg a 18-19. századi országleírásokban, általános összefoglalásokban teljesen közhelyszerű volt e vándorló csoportok, köztük a magyarság között megjelenő idegen ajkúak említése, addig az elmúlt évtizedek kutatásai már igen árnyalt képet adtak a kibocsátó és befogadó vidékekről és településekről, a végzett munkákról és a munkavégzés periódusairól. Mindennek számunkra itt azért van nagy jelentősége, mert a kulturális érintkezések alkalmai és színterei sokkal árnyaltabban rajzolódnak ki, más vonatkozásban olykor kizárhatók ezek a találkozások az átadás-átvétel szóba jöhető alkalmai közül.

1 Nem lehet azonban kétséges, hogy a Kárpát-medence területén a munkásvándorlások alapvetően befolyásolták az együtt élő népek műveltségi arculatát, éppen azért az apró részleteknek, mozzanatoknak is van jelentősége a kulturális érintkezések, az innovációk, a műveltségi javak terjedése és elterjedése szempontjából. Rövid referátumomban egy ilyen apró részletre, jelenségre kívánom felhívni a figyelmet. A magyar néprajz a nyelvtanulás, a cseregyerekek küldésének hagyománya kapcsán figyelt fel arra, hogy a magyarság és a szomszédos népek különböző csoportjai között a gazdasági és nyelvi-kulturális kapcsolatoknak sajátos formája működött. A legkorábbi a 16. századból datálható magyar-német cseregyerek-intézmény, a 19. század utolsó harmadától kimutatható magyar-szlovák és magyar-román cseregyerek-küldés hagyománya a néprajzi irodalomban olykor összekeveredik a más vidéken vállalt gyermekmunka különböző formáival, jóllehet a kettő különbségére Helmut-Paul Fielhauer, majd Csorna Zsigmond is figyelmeztet.

2 1 A vizsgált térségről összefoglalóan, bőséges irodalommal: Viga Gyula: Árucsere és migráció ÉszakMagyarországon, 205-235. Debrecen-Miskolc, 1990. 2 Fielhauer, Helmut-Paul:„Kinder-Wechsel" und „Böhmischlernen". Sitte, Wirtschaft und Kulturvenniltlung im früheren niederösterreichisch-tschechoslowakischcn Grenzbereich. Österreichische Zeitschrift für Volkskunde XXXII. (1978) 115-148. Wien, 1981.; Csorna Zsigmond: Idegen nyelvet tanuló szolga- és cseregyerekek a Kárpát-medence nyugati területcin. Néprajzi Látóhatár I. (1992) 54-69.; Kása László: Gyermekcsere és nyelvtanulás. Eperjessy Ernő-Krupa András (szerk.): A II. Nemzetközi Nemzetiségkutató Konferencia előadásai, 142-148. Békéscsaba, 1981.; Paládi-Kovács Attila: A cseregyermekek. (Népi kapcsolatok és nyelvtanulás Gömörben.) Életmód, foglalkozás, nemzetiség, 145-155. Debrecen, 1988.; Nagy Lajos: Cseregazdalegények. Ethnographia LXXVI. (1965) 610-612.