Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Udvari István: A ruszin-magyar együttélés nyelvi tükröződése Vaszil Petrovaj: Ruszinok című regényében
ábécéskönyvet állított össze, s egy népnyelvi trilógiában örökítette meg szülőfaluja lakóinak I. világháború utáni sorsát. Eddig a trilógia első része jelent meg Ruszinok címmel Ungvárott oroszul, 13 Eperjesen ruszinul. A regény egy földrajzilag kis térségben, a Mczőlaborctól mintegy 8 kilométerre fekvő Habura községben játszódik. A település a Kárpát-medence talán leghidegebb, legzordabb lakott, szántóföldi művelés alá vont térségéhez tartozik. A falu és határának tengerszint feletti magassága: 350-700 méter. Az évi középhőmérséklet: 5-7 °C, a legmelegebb július hónap átlaghőmérséklete: 16-18 °C. A falu határának jelentős részét ma is erdő, főleg bükkerdő borítja. A szántóföld köves, sovány, nehezen művelhető, melyben gyakran kárt tesznek a gyors folyású hegyi patakok: Haburától néhány kilométerre ered ugyanis a Labore folyó. A települést Zemplén délibb részeivel összekapcsoló folyónak, mint a hegyi folyóvizeknek általában, sok mellékága van. Habura határában hat patak, ér ömlik a Laboréba. A természetföldrajzi körülmények meghatározták a gazdálkodás módját, a haburai lakosok lehetőségeit. A haburaiak fő foglalkozása a két világháború között is a küzdelmes szántóföldi földművelés. A föld megmunkálásából kapott szerény jövedelmet háziiparral, len- és kenderfonással, posztóványolással, szőnyegszövéssel, kosárfonással, seprűkötéssel, olykor szénégetéssel egészítették ki. Olykor egy-egy napszámot vállalnak az erdőben, vagy a helyi kőbányában, továbbá fuvart Mezőlaborcra, Homonnára. Ehhez járult még boróka, áfonya, fenyőtoboz gyűjtése, feldolgozása. A regény cselekménye az első világháborút követő években kezdődik. Az első világháború során a lengyel-magyar határon fekvő település szinte teljesen elpusztult, a több mint 200 fából készült házból alig néhány maradt épen. Petrovaj egy családregény kereteibe ágyazva nyújt szinte teljes panorámát a faluról, annak természeti adottságairól, lakóinak két világháború közötti életéről. A regény a Kermes család két generációját nyomon követve azzal indul, hogy anyja szülőfalujában megjelenik Kermes Stefan. A falu lakói közül senki sem tudja pontosan megmondani honnan jött, ki is ő tulajdonképpen. Egyesek azt beszélik, hogy Lengyelországból, Rzeszóv környékéről, mások azt, hogy a morvaországi Ostravából érkezett. Többen gyanítani vélik, hogy a jövevény az Alföldről vagy Óbudáról került a faluba. E találgatások felvillantják az olvasó számára, hogy a falu lakóinak milyen irányba voltak kötődései, kapcsolatai. Kermes Stefan idővel megházasodik, elveszi a falu egyik legszebb özvegyasszonyát. A Kermes család életének legfőbb elvei a jó házasság, a gazdaság gyarapítása. Kermes fiának és unokáinak sorsát nyomon követve az író hiteles körképet nyújt a faluról s Felső-Zemplénről általában. E körkép felvázolására e keretek között nincs lehetőségünk, csupán néhány motívumot emelünk ki. A lengyel-szlovák határ két világháború közötti átjárhatóságának motívuma Lengyelország közelsége lévén gyakran szerepel. Az egyik Kermes fiú Lengyelországból hoz feleséget magának, a másiknak ott van szeretője; a rcgénybeli falu lakosai eljárnak a szomszédos ország határ közeli vásáraira, sőt a fiatalok egyik kedvenc időtöltése, hogy a tavaszi és nyári éjszakákon a szomszédos lengyelországi falvak gazdag legelőin legeltették a lovakat. A regény jellegzetes alakjai az ún. amerikások. Ismeretes, hogy a terméketlen talaj, a kezdetleges mezőgazdasági technika, a gazdaságtalan növény- és állatfajták, s az ezeknek megfelelő életszínvonal, a rossz lakásviszonyok, a gyenge táplálkozás, a szegényes öltözet nagy számú ruszint kényszerűéit kivándorlásra. E folyamat bár kisebb intenzitással, a csehszlovák érában is tartott. A regényben számos példáját találjuk az 13 Vö. Petrovaj 1993.
