Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Siska József: Ruszinok a Bodrogközben

dult az elmagyarosodás. Hivatalosan az 1965-ben megtartott II. Vatikáni Zsinat engedélyezte a magyar nyelvű liturgiát, de a bodrogközi görög katolikus papok a századfordulótól magyar nyelven miséznek.

16 Napjainkra annyira elkopott már az egykori nyelvismeret, hogy csak az alább felsorolt, feltételezhetően szláv eredetű szó fordul elő az egykor ruszonok lakta helységek köznyelvében: abajdóc (búza és rozs keveréke), ajda (batyu), balamuta (bamba), belezna (szövési hiba), berzseny (tojásfestő hagymáié), bobájka (karácsonyi sült tészta), bodega (házikó), branka (ritka léckerítés, fonalvezetéshez használatos eszköz), bricska (kétkerekű, egylovas kocsi), budulya (vízhordó edény), butyka (őrház), buzsa (liba), cépka (szövésnél a mintaszedéshez használatos fapálcika), cerkó (templom), cirkó (faszén), csajt (harmat), csatka (levél nélküli kukoricaszár), csicskó (bogáncs), csida (kiscsikó), csobak (fatuskó), csura (alsószoknya), dajna (feslett nő), devernya (mulatozás), dinyánka (sütőtök-főzelék), dóznyi (dohánytartó), durák (bolond), dzsama (szétfőtt étel), eszeny (kőris), eszváta (szövőszék), fajfanyica (fonalcsévélő eszköz), gagyma (rendetlen), gubánka (hosszú gyerekkabát), gubics (a tölgyfa levelén fejlődő gömböcske), gurnyik (tyúkól), hajtovánka (részelt lángos), haluska (csíkra vágott, főtt tészta), kabola (füstfogó), kacska (csonka), kajács (ferde), kalamajka (körtánc), krajszony (lábas), kráva (tehén), komócsa (szamóca), kopec (véka), krehács (köhögés), kec (szénatartó), kocik (vályogból falazott ülőke), kojsza (kerekes, alacsony gyerekágy), kopka (kupac, csomó), kordély (kétkerekű taliga), kótis (fakalapács), kótya (rongylabda), krucenyika (sült tésztaféleség), kuricinka (sült tésztaféleség), kurnyovica (rossz), katrinca (kötény), lipityánka (lenge ruha), litya (női blúz), loksa (vason sütött, gyúrt tészta), maiágy (iszapos, süppedékes), moholyka (apró pihe), mizerák (kötekedő), mumák (ügyetlen), nyedáj! (Uccu neki!), nanó (öregasszony), návély (a szövőszék hengere), návoly (a szövőszék hengere), pályka (nádbuzogány), pesztonka (gyerekfelügyelő), pilis (kenyérvég), polozsna (a fészken hagyott tojás), popelnyica (levéltetű), povedál (beszél), pozdornya (kendertörek), pozsora (fösvény), (h)ramota (halotti mise), rázsa (palánta), rikinda (festett arcú nő), rocska (abrakos láda), rukovina (párbér), románcs (húrkatöltő), siska (fenyőtoboz, gubacs, a köpülő tartozéka... etc), szirec (sárgatúró), szoszna (fenyőtű), szvinya (sertés), zaku (tarisznya), vecsernye (délutáni ájtatosság), utrenye (reggeli ájtatosság), vecsurka (estézés, udvarlás), zehernyák (kötekedő), zubi (fogacska), zsámiska (tört krumpli), zsendice (juhsavóban főzött juhtúró).

17 A családnevek és a helységnevek mai napig őrzik az egykori nemzetiségi származást. Vannak szép számmal szláv eredetűnek tűnő dűlőnevek, főleg a 18. és 19. századból származó kéziratos térképeken, földkönyvekben, polgári peres iratok mellékleteiben. Ezek közül a mai napig sok ismert és használt, annak ellenére, hogy a szovjet típusú kollektivizálás nagy mértékű rombolást végzett, mesterséges felszámolásukkal. Következzék néhány helynév szemléltetésül. Agárdon: Asztrap, Buzsitka, Hanga, Garadnya, Katnacs, Korcsa, Lazna, Mikónya, Monyba, Nyekcse, Oroszhegy, Piró, Ruszka, Sontó, Zsébje. Csékén: Ruszinka. Dámócon: Dimicske, Dolha, Dubró, íváncsi-szugoly, Katalóka, Krászna, Kariknyácska, Makovica, Mitrács, Pamarcs, Palákcsa-szuglya, Perváthegy, Sernye, Skrabácskút, Osztrakóc, Sztrakóc, Szahajdó, Topolyina, Zelenák-tó. 16 Pirigyi József: A görög katolikus magyarság története. Nyíregyháza, 1982. 17 Vö. Siska József: Dámóc története és népe. Sátoraljaújhely, 1987.; Nagy Géza: Bodrogközi tájszótár. Pacin, 1992.