Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Siska József: Ruszinok a Bodrogközben

SISKA JÓZSEF A Tisza, Bodrog, Latorca folyók határolta Bodrogköz lakossága a közhiedelemmel ellentétben nem homogén. A századok során a tájegységet ért természeti csapások, járványok a háborús időszakok, a politikai és gazdasági vizonyok kedvezőtlen változásai okoztak itt is, akárcsak az ország más vidékein, érzékelhető népességmozgásokat. A migrációs folyamatok helyi dokumentumai már a középkori okmányokban fellelhetők. A leleszi prépostság birtokain élő, szolgasorsból felszabadítandó emberek neveit tartalmazza egy 1267-ben keltezett irat. A felsorolt 108 szolga közölt egyaránt van magyar és idegen hangzású nevet viselő személy.

1 1320-ban Fülöp, szepesi és újvári főispán körözvényben adta tudtukra a megyéknek, hogy bodrogközi birtokaira, hódoló, Gerepse, Marásza, Tárkony falvak elnéptelenedett telkeire szívesen fogad jövevényeket.

2 A ruszinok betelepülésének történeti adatai A mohácsi vészt követő zűrzavaros időben, a kettős királyság regnálása alatt lezajlott hadi események jelentősen meggyérítették a Bodrogköz lakosságát. Korábban szépen prosperáló községek pusztultak el teljesen, de az egész térségben megszaporodott az üres porták száma. Ezekre a helyekre a későbbi, konszolidáltabb években új lakókat toboroztak a helyi földbirtokosok, elsősorban a háborús eseményektől nem szenvedő, sűrűn lakott északi régiókból. Dámóc és Dobra falvakat az 1541-es rovásadó jegyzék lakatlannak tüntette fel. 1567-ben már adómentes, telepítvényes népességet regisztrálnak mindkét helyen. 1571ben Vékey Ferenc alországbíró dámóci és dobrai ruszin jobbágyairól írnak a leleszi prépostság szerzetesei egy peres ügy lezárása során. Az általam megismert bodrogközi okmányok közül ez az első, amely a ruszinok tájegységi jelenlétét bizonyítja.

3 A 16. századtól ismert rovásadó és dészmajegyzékek alapján a helyi népességmozgásokat egész pontosan nyomon követhetjük. A két forráshoz a 17. századtól csatlakoznak az egyházi és világi földesurak urbáriumai és a különböző felekezetek dokumentumai.

4 Az itt található névanyagból következtetni lehet az egyes személyek nemzetiségi hovatartozására. A 18. század első évtizede újabb háborús eseményeket, járványt, tehát pusztulást hoz a Bodrogköz népének. A Rákóczi-szabadságharc alatt a katonák által behurcolt pestis 1 Georgias Fejér Codex diplomaticus... etc. Buda, 1823-1835. III. 471. 2 Nagy Imre: Anjou-kori okmánytár. Bp. 1884. I. 562.; Vö. Siska József: A Bodrogköz népinozgalma. Fejezetek a Bodrogköz néprajzából. Miskolc, 1986. 3 Sennyey család levéltára. 1810. évi Elcnchus. 34-35. Magyar Országos Levéltár. P. 599. (Továbbiakban: MOL) 4 Conscriptiones portaruin Comitatus Zempleniensis E. 158, Regestra decimarum Comitatus Zempleniensis E. 159. 226-272. csomó. Urbaria et Conscriptiones E. 156, A leleszi prépostság iratainak metalesei. Actor Fasciculus 8. MOL; Nagy Gyula, levéltári tiszt feljegyzései Zemplén megye 16. századi adó- és dézsmajegyzékeiről. Fol. Hung. 1932. 1. kötet. Országos Széchényi Könyvtár. Kézirattár (továbbiakban: OSZK); Vegyes közgyűlési iratok 1008/D. No. 39-83. Zemplén Megye Levéltára, Sátoraljaújhely (továbbiakban: ZML); Vizitációs jegyzökönyvek. 1629-1700. KT. 16. Református Kollégium Levéltára, Sárospatak.