Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Zsirosné Jobbágy Mária-Zsiros Miron: Ruszin szigetek Észak-Magyarországon

különbség, legközelebb van a mienkhez, lexikai és frazeológiai szempontból egy kicsit különbözik a múcsonyitót is. A múcsonyiak ha éhesek azt mondják „lacsni", mi pedig „hladni". Ha nem jut eszükbe valami, ők azt mondják „nye pridze mi na dum", mi pedig azt „na rozum". A „co" helyett azt mondják „cso". Karácsonykor ők „scsedruju" mi pedig „spivame". Az, ami a mi nyelvünkbe szerb vagy horvát elemként került be az az észak-magyarországiban nincs, de több a magyar szó. Amint Múcsonytól észak és dél felé távolodtunk utazásaink során, éreztük a változást a beszédben. Megtudtuk, hogyan beszéltek beszélgetőtársaink dédszülei, nagyszülei, szüleik (ők maguk) és azt, hogy ma hogyan beszélnek az ő gyerekeik és unokáik. Vagy - megtudtuk, hogy már a mai nagyszülők az unokáikat nem tanították meg ruszinul beszélni. A valamikori valódi ruszin beszéd eltűnt, csak a legszűkebb egymásközti konverzáció létezik. Hivatalosan magyarul beszélnek. Az utóbbi 20-30 évben a ruszin beszéd gyorsan kopik, ami annak következménye, hogy kihal az a lakosság, amelyik még az otthonában a mindennapjaiban használta az anyanyelvét. Elfelejtődnek lassan az egyházi szláv nyelvű egyházi énekek. Az első világháború után már a misét is magyar nyelven végzik, az énekeket is, ami a maga részéről szintén elősegítette az anyanyelv elhagyását. A legidősebb emberek még őrzik a beszédet és tudják az egyházi énekeket és népdalokat. A középkorosztály és a fiatalok csak magyarul beszélnek. A Bácskába települt ruszinok, szabad költözésű uniátus ruszinok, sokkal nagyobb területről jöttek, mint a mai Észak-Magyarország Borsod-Abaúj-Zemplén megyéje. Különböző nyelvi kölcsönszavakkal jöttek. Kilenc dialektus olvadt eggyé, és az került túlsúlyba, amelyben legtöbb volt a magyar - állapítja meg O. Timko, azaz az új környezet hatása alatt kölcsönöztek szavakat továbbra is és formálódott a ruszin nyelv. Ebben a keverékben voltak lengyel, román, szlovák, német és magyar szavak is. Ebből a keverékből új közegben, új szavak hozzáadásával - a különbségek egyeztetésével - itt közép Bácskában létrejött a mi nyelvünk, amely hozzáalakítva az átvett idegen szavakat, megőrizte keleti rendszerét, ruszin szellemét és 170 év után új, normalizált szláv nyelv lett. Ruszinnak nevezik és ez jelzi Jugoszláviában a ruszinok nemzeti hovatartozását. A magyar Felföldön másképp alakult. Annak ellenére, hogy régebben állami iskolában tanították a ruszin, azaz szláv nyelvet, a nemzeti újjászületés nem fogta át ezt a vidéket, mert az itteni egyházi és világi értelmiség csak a hatalom igényéhez alkalmazkodott. Származás szerint rokon emberekkel találkoztunk. Az utóbbi 70 évben (az első világháború óta) őket országhatár, Magyarország határai választják el tőlünk! Ez alatt a 70 év alatt nem volt semmilyen kulturális érintkezési pontjuk más népükkel, tehát mondhatjuk, asszimilálódtak. A Vajdaságban élő ruszinok helyzete másképp alakult. Letelepedésük kezdetétől a munkácsi püspökséggel szoros kapcsolatban álltak (a papok onnan jöttek, könyveket onnan hoztak), 1850-től pedig még erősebbek lettek a kapcsolatok, mert tanítókat és kántorokat küldött a püspökség. Majd 1920 után megszakad a kapcsolat, csak a 60-as években éled újra. Ezeknek a kapcsolatoknak fontos szerepük volt a vajdasági ruszinok nemzeti öntudatának kialakulásában. Megállapítottuk, hogy Észak-Magyarországon a ruszinság mint nemzeti hovatartozás a legfiatalabb generációknál nincs meg. A ruszinság mint a görög katolikus vallás vallási megjelölése még létezik, de itt is halványodnak az ismeretek. Az unióról és az uniátusokról keveset tudnak, az uniót mint olyat nem is emlegetik: nem őrizték meg a ruszinságot, mint őseik nemzeti hovatartozását. Ámultat nem őrzik, elfogadják a magyar nemzeti hovatartozást.