Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Bodó Julianna: Kizárási és bekebelezési technikák interetnikus környezetben

az eseményekre kívánunk kitérni, amelyek a mai emberek gondolkodását még alapvetően befolyásolják, s e befolyásolás révén a saját magukról és a szemben álló félről alkotott etnikai kép elnyerte mai kontúrjait. A két világháború alatt, illetve közvetlenül azok után mindkét részről több olyan, ideiglenes vagy hosszabb adminisztratív és/vagy katonai jellegű területfoglalásra kerül sor, amely hol magyar, hol román oldalon sztereotípiák sokaságát alakította ki a másik (a bevonuló, a foglaló) etnikumról. Jellemző adat például, hogy az egy tömbben élő romániai magyarság körében a kétszeri román katonai bevonulás emlékei mind a mai napig meghatározzák a románságról alkotott negatív kép legfontosabb elemeit (ti. nem volt komoly felszerelésük, hangoskodók, nem tudtak harcolni, a köznéppel szemben nem tudtak katonához méltóan viselkedni, loptak, viselkedésmódjuk kifogásolni való volt, meglepően igénytelenek voltak, nem fordítottak gondot öltözetükre stb.). Mindez nyilván a német és a magyar hadsereggel összehasonlítva fogalmazódott és fogalmazódik meg. Egy másik érdekes példa: a románság körében a magyar adminisztratív-katonai bevonulás a rend, a szervezettség, a szigorúság képzetével társult és társul a mai napig. Ennek nyilván korábbi előzményei is vannak, s ezek a benyomások föltehetően a Monarchia erdélyi megszervezettségének erdélyi és észak-moldvai hatásai nyomán alakultak ki. Természetesen nemcsak a fent említett és sok más hasonló közvetlen élettapasztalat, illetve e tapasztalatoknak a közösségi feldolgozása (pl. emlékek mondása) jelenti a magyar-román etnikai kapcsolatok egyetlen előzményét. Fontos tényezőnek kell tekintenünk a mindkét oldalon folyó, a saját és szembenálló fél etnikai arculatát is alakító iskolai, egyházi és katonai nevelést, amely néha nyíltan, többnyire pedig a „rejtett tanterv" módján igyekezett hatást elérni. Mindezek mellett sokféle értelmezési gyakorlatot és konfliktuskezelési stratégiát alakított ki a két világháború közötti adminisztrációnak az a gyakorlata is, hogy román anyanyelvű jegyzőket és rendőröket helyezett a magyar falvakba. Ezek az előzmények - amelyekből csupán példákat idéztünk, és azokat sem a történelmi tények, hanem csupán a szemléltetés kedvéért - az egymásról alkotott kép többféle formáját és az együttélés, illetve kizárás többféle stratégiáját hívták életre. Mindezek a szocializmus ideje alatt is működtek, de nem illett, nem szabadott beszélni róluk. Ennek következtében az etnikumok közti (még pontosabban: a különböző egyének és kiscsoportok közti) konfliktuskezelési eljárások a hivatalos nyilvánosságtól leszakadt hétköznapi életben rejtetten, illegitim módon működtek. Legfennebb bizalmas körben lehetett beszélni róluk, de ez is vagy csak az egyik, vagy csak a másik oldalon volt lehetséges. A kétféle etnikumhoz tartozók szemtől szembe kapcsolataiban már nem. Az 1989-es fordulat után az etnikai kapcsolatok szocialista alapjának két komponense eltérő pályát futott be. A föl nem oldódott nagyszámú feszültséghelyzet a tömegkommunikációs médiában úgy román, mint magyar oldalon szabad kifutási lehetőséget kapott. Ily módon alig másfél év alatt az a helyzet alakult ki, hogy az ontológiailag közvetítő szerepre teremtett médiumok termelik ma mindkét oldalon az egyre kevésbé összebékíthető, s a valóságtól egyre távolabb kerülő magyar, illetve román etnikai képet. Ezek a folyamatok látványosak, hangzatosak és - föltételezésünk szerint - mérsékelt hatást gyakoroltak a mindennapi életre. A mérsékelt hatás ez esetben azt jelenti, hogy az emberek beszélnek a sajtó anyagairól, variálják a sajtó által felmutatott, az ellenfélről szóló etnikai képet, de mindez egyfajta passzivitással társul, vagyis a másik etnikumról alkotott negatív kép nem válik mindennapi gyakorlattá. Ennek oka véleményünk szerint elsősorban az, hogy a médiumok közvetítenek ugyan egy ellenséges etnikum-képet a szembenálló félről, de az így közvetített képet nem változtathatják tapasztalati ténnyé, s