Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Tamás Edit: A szlovák-magyar-ruszin nyelvhatár a történelmi Zemplén és Ung megyében
sátoraljaújhelyi, varannói magas görög katolikus arány miatt) azonban jelentős rutén eredetű lakosság jelenlétével kell számolni (5. táblázat, 5. ábra). A ruszinok stabilan tartják a sztropkói, mezőlaborci, szinnai járásokra kiterjedő, a szlováktól éles határral elválasztott nyelvterületüket. A vegyes lakosságú területeken azonban nagyarányú asszimiláció figyelhető meg (6. ábra). Az 1880-as népszámlálás eredménye alapján a zemplénihez hasonló folyamatokat figyelhetünk meg Ung megyében is (6. táblázat, 8. táblázat). A magyarság stabilan tartja a nagykaposi járásra kiterjedő 90%-os jelenlétét, a magyar nyelvterület kicsit benyúlik az ungvári és a szerednyei járás területére is. A nagykaposi járás délkeleti részén a század közepén még magyar-rutén falvakként leírtak 1880-ra már 90%-ot meghaladó magyarságot tüntetnek fel. (A szerednyei járásban található Korláthelmec rutén falvaktól körülvéve mindvégig meg tudta őrizni magyarságát, mivel kapcsolódik az ungi és a szabolcsi magyar tömbhöz.) Itt is miként Zemplénben, a Fényes Eleknél még vegyes lakosságú területek az 1880-as népszámlálás adatai szerint szlovák tömbként jelennek meg. A szobránci járás és az ungvári járás északnyugati részén figyelhető ez meg. Tehát a Középső-Zemplénen, Északnyugat-Ungon átvezető szlovák-ruszin sáv eltűnik, csak magas görög katolikus lakosságuk utal a ruszin eredetre. Az 1880-as népszámlálás eredményei szerint természetesen Ung megye lakosainak többségét a rutének alkotják. Éles vonallal válik ki szlovák illetve magyar környezetéből a rutének lakta keleti terület. Nincsenek átmeneti sávok (ezt korábban a szobránci, ungvári terület jelentette). A nagybereznai, a perecsényi, a szerednyei járást egészében rutének lakják, a szobránci járás - 19. század közepén leírt - északkeleti részének a bereznai és a zempléni rutén tömbhöz kapcsolódó szigete azonban nagymértékben összezsugorodott (Hegygombás, Tibaváralja, Vadászfalva) (6. láblázat). Az 1880-as népszámlálás százalékos anyanyelvi adatai után 20 évet kell várni újabb hasonló minőségű adatsorokra. Az 1900-ban tartott népszámlálás adatai a magyarság szempontjából kedvező eredményeket hoztak. A megyei terület egészét tekintve Zemplénben is, Ungban is, mind a járásokat külön-külön tekintve megnőtt a magyar anyanyelvet feltüntető lakosság aránya (9. táblázat, 10. táblázat). Ez a 19. század második felében bekövetkezett természetes asszimmiláció eredménye. A magyarság nyelvterülete Zemplénben észak felé, Ungban északkelet felé fokozatosan kiterjedt. Zemplénben a Kolbása, Alsómihályi, Velejte, Gercsely, Hardicsa vonalon húzhatjuk meg az 1900-as adatokat, figyelembe véve a többségi magyar területek határát. Ettől északabbra is jelentős növekedést mutatnak az adatok. Az újhelyi járás északi részén és a gálszécsi járásban foltokban a lakosság negyedét meghaladó a magyarság aránya. A magyar nyelvterületen kívüli, korábban csak esetlegesen előforduló, most már növekvő, szórvány magyarság aránya néhány helyen meghaladta a 10%-ot. Természetesen a nagyobb településeken, mezővárosokban (Nagymihály, Varannó, Gálszécs, Homonna) elsőként mutathatók ki az asszimiláció eredményei. Az ezen a területen élő ruszin, szlovák szórvány lakosság a természetes asszimiláció következtében fokozatosan beolvadt a magyarságba. Ung megyében a nagykaposi járás szinte teljes egészében magyarok által lakottá vált a statisztikák szerint, csak az északnyugati sáv nem tartozik ide (Rebrény, Kráska, Pályin, Kis- és Nagyszeretva, Ungszenna, Palóc, Magasrév, Tegenye). Az ungvári járás déli, a nagykaposi járással határos része tartozik ide és természetesen Korláthelmec és Unghosszúmező(í) a szerednyei járásból. A magyar nyelvterületen kívül töredéknyi magyarságot szinte az egész területen találunk, 10%-os arányban azonban csak néhány településen mutathatók ki (Nagyberezna, Turjaremcte, Perecseny, Ókemence, Szobránc,
