Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Tamás Edit: A szlovák-magyar-ruszin nyelvhatár a történelmi Zemplén és Ung megyében
A SZLOVÁK-MAGYAR-RUSZIN NYELVHATÁR A TÖRTÉNELMI ZEMPLÉN ÉS UNG MEGYÉBEN TAMÁS EDIT A kiválasztott terület körülhatárolása Az általam kiválasztott, a Kárpát-medence ÉK-i részén fekvő két megye 1920-ig a történelmi Magyarország részét képezte. Zemplén Magyarország nagy területű megyéinek egyike volt, a galíciai határszéltől 175 km hosszan nyúlt le a Tisza és a Sajó egyesüléséig (1. ábra). A megye északi területe egészen, de területének nagyobb része is hegyekkel borított. Nagyobb síkságai déli és délkeleti részén vannak. A fele akkora területű Ung megye a Tisza jobb parti részén terül el. Északi nagyobb felét hegységek borítják, déli és nyugati részére az Alföld nyúlik fel (2. ábra). Az 1920-ban bekövetkezett határváltozás után a terület kisebbik része, Alsó-Zemplén Magyarország határai között maradt (szerencsi, tokaji, sárospataki, bodrogközi [részben], sátoraljaújhelyi [kisebb részben] járás), Zemplén nagyobb része a megalakult Csehszlovák Köztársasághoz került. Ung szinte teljes egészében az új állam területére esett. (Kivétel: Záhony és Győröcske.) Az új csehszlovák államban Szlovákia (Slovensko) illetve Kárpátalja (Podkarpatska Rus) néven külön egységként léteztek a szlovák illetve a rutén lakosságú területek. 1938-ban Zemplén és Ung megye határ menti, magyarok lakta területei, 1939-ben Kárpátalja csatlakozásával Ung megye nagy része került Magyarországhoz. A II. világháború befejezése után Magyarország trianoni határvonala véglegessé vált, Ung megyét azonban új határ osztotta ketté. A szobránci járás egészen, a nagykaposi és az ungvári részben Szlovákia része maradt, a többi Ukrajna területeként a Szovjetunióhoz csatlakozott. E térségben érdekes etnikai viszonyokkal találkozunk. A Kárpát-medence északi része alkotja a szlovák nyelvterületet, az északkeleti a ruszint, a magyarság a medence központjában helyezkedik el. Itt, az északkeleti régió területén találkozik egymással a három nyelvterület, határuk, a szlovák-magyar-ruszin nyelvhatár a történelmi Zemplén és Ung megye területére esik. Az elválasztó vonalak, a nyelvhatárok azonban az idők folyamán változtak, az általuk lakott területek kiterjedtek illetve visszaszorultak. A vizsgálat célja, módszerei A 20. század végén Európának újra szembe kell nézni az etnikai konfliktusokkal. Ezek ráirányítják a figyelmet a nemzetiségek gondjaira, kíváncsivá téve az embereket a probléma gyökereire. Munkámban a 18. századtól a 20. század elejéig követem nyomon e szerteágazó kérdéskör egy részét: a népességösszeírások, vallási kimutatások, népszámlálások adatai alapján térképek segítségével megrajzolható rutén, szlovák, magyar nyelvterületet, a területen végighúzódó szlovák-magyar-rutén nyelvhatár mozgását. Célom kideríteni, hogy mennyiben változott illetve nem változott a nyelvhatár a vizsgált időszakban. Megfígyelhetők-e mozgások, mely területeken jellemzőek ezek?