Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Oláh Sándor: Gazdasági kapcsolatok cigányok és magyarok között egy székely faluban

Általában azonban a visszaemlékezések és a kölcsönös együttműködések tapasztalati anyagának mai interpretációi alapján a szolgáltató cigány és a szolgáltatást igénylő magyar háztartások tranzakcióiban a viszony lehetett kiegyensúlyozott, reciprokatív, de korlátozottan átmehetett aszimmetrikus, alá-fölé rendeltségű kapcsolatba is, ahol a cigány háztartás megszerezte a tranzakció idejére a magyar fölötti uralmat. Mivel kizárólag szolgáltatásokból élő cigány család kevés volt a faluban, a gazdasági kötelékek összességét nézve, a fenti aszimmetrikus kapcsolattípusról is csak korlátozottan lehetett szó. Meg kell jegyezzük, hogy amennyire az emlékezetanyagból rekonstruálható, a specializált foglalkozásokból élő cigány családok a velük érintkezésbe lépő magyar háztartásokkal szemben sikeresen őrizték meg fölényüket, fontosságukat. E viszonyról időnként a magyar háztartások is tanúbizonyságot tettek. Pl. egy cigány kereskedőnek a harmincas években egy bankhitelhez tekintélyes helyi magyar gazdák kezeskedtek. A marhakereskedéssel is foglalkozó cigány férfi korábban már olyan kapcsolati, társadalmi tőkét halmozott fel e gazdák körében, amit átfordíthatott, felhasználhatott a gazdasági tőkeképzésben. 2. Mezőgazdasági termelőmunkából és kézművességből fenntartott önálló háztartások: ide sorolhatók a kettős jövedelemre alapuló kisgazdaságok, a szántóföldi termelőmunkát, állattenyésztést is folytató kovácsok, teknővájók, kosárkötők háztartásai. Kisebb nagyobb földparcellákkal rendelkeztek, emellett részesművelésre is fogadtak szántóföldet, kaszálót. Néhány részesmunkát vállaló család és a földjét ily módon hasznosító magyar háztartás között az informális gazdasági együttműködések kötelékei hosszú éveken keresztül viszonossági hálózatként működtek. Az emlékezők szerint az ilyen kapcsolatok mindkét fél számára előnyöket jelentettek: ha az elszámolásokban korrekt viszonyok uralkodtak, a cigány családnak a következő évi művelésre is odaadta a magyar gazda a földet, cserébe a cigány család igyekezett kifogástalan munkát végezni.

4 A mezőgazdasági termelőmunkát és valamilyen szolgáltatást végző cigány családok gazdasági stratégiája, az önfenntartás és minimális felhalmozás (haszonszerzés) rokon a legtöbb helyi magyar háztartás stratégiájával, amely saját birtokon, saját termelőeszközökkel termelt, emellett jövedelemkiegészítő tevékenységet is folytatott. E gazdasági stratégia a háztartás fenntartóinak biztosította az autonóm társadalmi cselekvés feltételeit. A magyarok háztartásaihoz fűződő kapcsolataikban kiegyensúlyozott, reciprokatív jellegű együttműködések uralkodtak, de előfordulhattak aszimmetrikusnak tekinthető, diszkrét patrónus-kliens kötelékek is. Az egyes családok bevételeiben a szántóföldi termelőmunka és a szolgáltatások jövedelmeinek aránya ma már alig állapítható meg. Ismeretes néhány helyi cigány háztartás előtörténete, amelyek a századelőtől a kollektivizálásig ezeket a létfenntartási tevékenységeket gyakorolták. Közülük kerültek ki az ötvenes években a nagyobb birtokos helyi magyar családok partnerei a türelmetlen politikai beavatkozások idején, a hatóságok félrevezetésében (a földtulajdon névleges átruházása a cigány családokra). Ezekből a tranzakciókból nyilvánvaló, hogy a cigányok és magyarok között a gazdasági cserék tartós kötelékei a társadalmi kapcsolatok, együttműködési fonnák kontextusát is befolyásolták. Figyelembe véve az ötvenes évek társadalompolitikai légkörét, az említett gazdasági ügyletek megkötésének a magas bizalmi szint nélkülözhetetlen előfeltétele volt Összefoglalásként elmondható, hogy a szóban forgó háztartástípus széles keresztmetszetű hálózattal kapcsolódott a magyar háztartásokhoz - társtermelőként, szolgáltatóként, részesművelőként. Bár ezekben a háztartásokban a cserék jellegét a kiegyensúlyozott reciprocitás jellemezte, forduljon a cigány háztartás a magyarhoz vagy fordítva, arról nem feledkezhetünk meg, hogy a tranzakciókban „a résztvevők mint elkü-