Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Oláh Sándor: Gazdasági kapcsolatok cigányok és magyarok között egy székely faluban
A helyi cigány társadalomról A 19. század első feléből fennmaradt helyi vonatkozású gazdasági összeírásokban a „cigány" fogalmának társadalmi jelentése uralkodó: a nemesek, lófők, gyalogok, libertinusok, jobbágyok és más társadalmi kategóriák háztartásainak, szántó-és kaszálóbirtokainak számbavételekor a „cigány" mint külön társadalmi kategória jelenik meg. Egy 1818-ból fennmaradt összeírás adatai szerint a faluban 7 cigány családnak összesen 3 1/4 köböl szántója, 11 1/4 szekér kaszálója volt. Egy másik statisztika 1828-ból 3 helyi cigány családról tudósít, ezeknek már csak 1 köböl szántó és két szekér kaszáló volt a birtokukban (Hermann 1993.). A cigányokról az állami anyakönyvvezetés bevezetése után (1895. okt. 1.) maradtak fenn rendszeresebben nyomon követhető adatok, 3 a korábbi időkből nem sikerült a helyi unitárius egyház anyakönyveinek nyomára bukkanni. A halotti anyakönyvekbe 1895. október 1. - 1906. december 31. között bejegyzett halálesetekből 93 cigány személyről (az elhunytak és felmenőik) rögzíthettünk adatokat. (Azért használhattuk az anyakönyveket csak a fent jelzett szigorú időhatárok között, mert később változott a könyvvitel formája és nem jegyezték fel a felmenők foglalkozását, vallását.) A 93 személyből 77 helyi születésű volt, 16 idegen településről költözött a faluba. A foglalkozási megoszlás a következő volt: 76 napszámos (81,7%) „különféle mezőgazdasági ágban", 6 kovács, 3 zenész, 2 csizmadia, 2 rostakészítő, 2 koldus, 1 kosárkötő, 1 sármunkás (összesen 17,3%). A 93 személyt 57 családban azonosítottuk (36 egész család, 21 fél család), a felmenőkről 48 esetben jegyezték be, hogy az elhunyt „apjának, anyjának családi és utóneve kipuhatolható nem volt". Az ismertként bejegyzett 45 felmenő közül az utódok 33 esetben tudták szüleik születési évszámát is (ebből 25 esetben a szülők 1850 előtt születtek). Az ismert személyek felekezeti hovatartozása: 55 görög katolikus (59%), 24 unitárius (25,8%), 11 római katolikus (11,8%), (három esetben nem jegyezték). A halotti anyakönyvekből kirajzolódó képet a századelő helyi cigány lakosságáról megerősítik és részben árnyaltabbá teszik az 1895-1917 közötti időszakban a cigány személyek között köttetett házasságok alkalmával rögzített adatok is. Ez idő alatt 27 törvényes házasságot kötöttek, a frigyre lépő házasfelekről a következő információkat rögzíthettük: az alapsokaságból (54 személy) helyi születésű 47. személy (87%), beköltöző 7 személy (13%). Foglalkozásukat tekintve: napszámos 45 személy (87%), más foglalkozású 9 személy (16,6%). A törvényesen egybekelők felekezeti hovatartozása: 18 görög katolikus (33,4%), 24 unitárius (44,4%), 8 római katolikus (14,8%), 3 evangélikus református (5,5%). A házasságkötéskor kötelező két tanú etnikai hovatartozása az említett 27 esetben a következőképpen alakult: 2 cigány tanú, 5 esetben; 1 cigány és 1 magyar tanú, 16 esetben; 2 magyar tanú, 5 esetben (egy alkalommal hiányzik a tanúk bejegyzése). Az összeházasodó felek közül 24-en írták alá saját kezükkel az anyakönyvet. Jelentős eltérés a két minta között csak a felekezeti hovatartozásnál látható. Ennek a helyzetnek egyik magyarázata az lehet, hogy a faluban a görög katolikus egyháznak még nem volt ebben az időben lelkésze és eklézsiája. A fenti adatokból levonható néhány következtetés a századforduló helyi cigány lakosságáról. Már ekkor egy hosszabb ideje megtelepedett lakóközösségről beszélhetünk (hangsúlyozzuk, hogy ez nem jelent társadalmi közösséget is), amelynek volt egy stabil, helyben élő csoportja, ehhez folyamatosan beköltözők csatlakoztak. A cigány lakosság életformájában, a többségi lakossággal való társadalmi kapcsolataiban határozott integrá-