Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Dobrossy István: Határok - kapcsolatok (A szlovák-magyar lakosságcsere történetéhez)
az üzleti és kereskedelmi élet körébe tartozik, hogy jelezték: Tornaija Gömör megye kereskedelmi központja lett, s tekintettel a feledi, a rimaszombati, a jolsvai és a rozsnyói ipari és kereskedelmi érdekekre, a bemutatón és a vándorkiállításon árusítás, vagy megrendelés semmi körülmények között ne történhessék. A fővárosi kiállítók és iparosok versenyét kizárandó, még a tervezők nevét se tüntessék fel a kiállított termékeken. 15 A fentebbi példákkal (amelyek ugyan időben és témájukat illetően is kiragadottaknak tűnhetnek) azt kívántam érzékeltetni, hogy a trianoni határok meghúzását követő két évtized alatt, a határon innen és túl, más gazdasági szerveződés és más politikai berendezkedés alakult ki. A határokkal sem 1920-ban, sem pedig 1938-ban nem lehetett kialakítani új tájföldrajzi egységet. Az országhatár, a megváltozott berendezkedés a túlnyomó többségében magyarok lakta régióban különbözőségeket, eltéréseket hozott létre magyarok és nem magyarok, de magyarok és magyarok között is. A napi megélhetésért vívott küzdelemben, vagy legáltalánosabb értelemben az alkalmazkodásban (vagy ennek hiányában), a kapcsolatokban is tetten érhető a határok által megváltoztatott, deformálódott állapot. A második világháborút követő új országhatárok esetében is hasonlóval találkozunk, csak éppen 1920-hoz képest felfokozott stádiumban, több család és személy életét átalakítóan, megváltoztatóan. 3. A „lakosságcsere" 1945-1948-ban A magyar Kereskedelmi és Iparkamara, s főleg annak azon egysége, amely régiónkat képviselte, még a trianoni határok északi irányba történő kitolását, ha ez nem sikerül, akkor a kapcsolatok fenntartása mellett üzemek és bányák elővásárlási jogának megvásárlását tartotta fontosnak, s a várható határokon túli területeken ezek érdekében dolgozott, addig ugyancsak a határokon túl egészen más jellegű döntéseket készítettek elő és döntések születtek. Az új csehszlovák koalíciós kormány 1945. február 27-én rendeletet hozott az 50 hektárnál nagyobb német és magyar tulajdonú földterületek elvételéről, majd április 5-én kimondta az államigazgatás teljes megtisztítását a nem szláv elemektől. A magyar közalkalmazottak elbocsátását a magyar tulajdonban lévő kis- és középüzemek nemzeti gondnokság alá helyezése, azaz magyaroktóli elvétele követte. Ezek a lépések váltották ki már 1945 tavaszán-nyarán az első menekülthullám elindulását a trianoni határokon belüli magyar területek felé. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy e téma, vagy korszak kutatásának olyan, eddig nem publikált levéltári anyagra támaszkodó feldolgozásai készültek el, amelyek a szlovák-magyar kapcsolatokat az észak-magyarországi régióban szinte maradéktalanul feltárják. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és a Galántai Járási Állami Levéltár anyaga Bukovszky László tollából a nyíregyházi levéltár évkönyvében fog megjelenni. A Borsod-Abaúj-Zemplén, Gömör, Kishont, Torna területét érintő kitelepítések és befogadások kérdéskörét G. Jakó Mariann és Hőgye István dolgozták fel. 16 Kutatási eredményeikből alábbiakban gyakorta fogok idézni. A lakosságcseréről szóló egyezményt - amelynek következményei jelentik további előadásom tárgyát - 1946. február 27-én írták alá Budapesten. Ennek alapelve az lett volna, hogy a csehszlovák kormány annyi szlovákiai magyart jelölhet ki áttelepítésre, amennyi ma15 B-A-Z. m.Lt. IX. 201. 6.398/1939. 16 G. Jaké Mariann-Hőgye István: A szlovák-magyar lakosságcsere. 1945-1948. Acta Archivistica, 2. Miskolc, 1995. 1-150.
