Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Barna Gábor: Vallás - identitás - asszimiláció
kólából.) Sokan ezekben az években nem jártak a református templomba sem, nem akartak szlovák nyelvű istentiszteleten részt venni, annak szlovák nyelvét sokan nem is értették. A lakosságot ún. reszlovakizációra 15 kényszerítették, csak így kerülték el a kitelepítést, kaphattak munkalehetőséget, iparengedélyt, a nehéz ellátási viszonyok között élelmiszerjegyet. A vád alá helyezett bődi asszonyok is csak ezen az áron kerülték el a börtönbüntetést. Védekezésük érvei között a városhoz, Kassához, mint piaci központhoz való ragaszkodást hangsúlyozták. Ezek voltak 1945-1948 között a félelem évei. S ezek a félelmek, ezek a csalódások ('38-ban nem kerültek vissza Magyarországhoz), a megaláztatások (vizsgálati fogság, reszlovakizációra kényszerítés) máig a zsigerekben élnek. A 60 év feletti korosztályok meghatározó életélményei ezek. A kommunista fordulat 1948-ban ezeket a diszkriminatív intézkedéseket ugyan jórészt megszüntette, de a termőföld és az ipar államosításával, az egyházak totális állami ellenőrzés alá vonásával sokkal radikálisabb beavatkozások alapját teremtette meg. Azok a szlovákosító tendenciák, amelyek már az első Csehszlovák Köztársaság ideje alatt elindultak, csak most, 1948 után teljesedtek ki igazán. Akkor, amikor az állam a civil társadalom erejét megtörte. A kolhoz típusú termelőszövetkezetek 16 erőszakos megalakítása a vizsgált falvakban éppen az egyházfenntartó magyar gazdákat tette tönkre, akik közül sokakat bebörtönöztek, vagy elvándorlásra kényszerítettek. Sokan ekkor költöztek el a közeli nagyvárosba, Kassára, amelyből a magyar polgárság egy részét kitelepítették, s amely a megkezdődő szocialista iparosítás hatására mindinkább szlovák többségű várossá alakult. 17 A vizsgált magyar községek termelőszövetkezeteit az 1960-as években egyesítették szomszédos szlovák községek (Rozgony, Nádas, Györgyi, Beszter, Györké) szövetkezeteivel. A hivatalos adminisztráció kötelező szlovák nyelve mellett így a napi munkakapcsolatok nyelve is mindinkább a szlovák lett. Az egyházi iskolákat 1948-ban államosították. Bár ezek a vizsgált falvakban hosszabb-rövidebb ideig még magyar tanítási nyelvűek voltak, de mind népesebb szlovák osztályokkal, és hamarosan szlovák nyelvűvé alakították őket: Magyarbődön 1964-ig volt 1—4. magyar tanítási nyelvű osztály, Györkén 1968-ban szűnt meg a magyar iskola. Petőszinyén 1948-ban nem is indult újra a magyar iskola. Azok a családok pedig, akik gyermekeiket nem akarták szlovák iskolába adni, azokat a közeli Kassa magyar iskolájába íratták be. De a napi 15-20 kilométeres buszutazás és plusz költségek ezeknek a gyerekeknek a számát fokozatosan apasztották. (Visszatekintve a legidősebb generáció mellett pl. jórészt ők azok, akik magukat a népszámláláskor magyarnak mondják.) E szlovák nyelvű iskolákban kötelező ateista és szlovák szellemű nevelés folyt. A gyerekek a református vallásról és egyházról, illetőleg a magyar történelemről és irodalomról semmit sem hallottak, vagy csak negatívumokat tanultak. 1964-ben Magyarbődön ún. körzeti iskolát szerveztek. Ez azt jelenti, hogy a felsőbb osztályokba a szomszédos szlovák falvakból máig is ide járnak a gyerekek. 1994-ben a 12 falu gyerekeit összefogó körzeti szlovák iskola 1-8. osztályában 417 gyermek tanult, ezek közül 123 fő a magyarbődi. 15 Vadkerty 1993. A Kassa-vidéki járásból az 1930. évi statisztika 3546 magyarjából 3500, azaz 98,7% kérte a reszlovakizálást! A szlovakizálás és az egyházak kapcsolatához lásd: Vadkerty 1993. 135-140. 16 Az adatokat lásd Vlastivedni Slovnik megjelölt helyein! 17 Kassa lakosságának nemzetiségi összetétele az elmúlt évtizedekben így alakult: 1910-ben az összlakosság 44 211, amelyből magyar 33 350, azaz 75%, 1921-ben az összlakosság 52 898, ebből magyar 11 206, azaz 21,2%, 1930-ban a 70 117 lakosból 11 504, azaz 16,4% a magyar. 1970-ben Kassa lakossága 144 445 fő volt, ebből magyar 10 197 fő, 7,1%. 1991-ben a város 235 160 lakosából 14 804 vallotta magát magyarnak, azaz 6,3%. Gyönyör 1994. 76, ill. 35. táblázat.
