Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Niederhauser Emil: Interetnikus kapcsolatok - egy történész szemével

reotípiák tovább éltek, sőt éppenséggel elburjánoztak. A magyarok minden szomszéddal szemben álltak, az osztrákok kivételével, de azt meg nem illett hangsúlyozni, az egyéb nyugatiak iránt érzett rokonszenvet még kevésbé. De ugyanígy voltak a lengyelek is a szomszédaikkal, és itt már az oroszok és a németek is alaposan számításba jöhettek. A románok a magyarokat utálták, a bolgárok a törököket, de nem kevésbé a görögöket is, és - kissé hangfogósabban - a szerbeket. A török itt az évszázados ellenség volt, az ősellenség, mint a görögök is, Bizánc óta. A horvátok és a szerbek sem szerették egymást, és ez idővel nyílt színre is került. A horvátok a szerbekben a barbár, vad balkánit látták, a szerbek a horvátokban (és a szlovénokban) az egykori Monarchia által megfertőzött nyugatiakat, akik még katolikusok is voltak - a felekezeti különbségek minden hivatalos és tényleges szekularizálódás ellenére még mindig számítottak. A románok számára a magyar volt az ősellenség, aki vissza akarja szerezni Erdélyt, meg az orosz, aki ténylegesen is birtokolja a Pruton túli ősi román földeket. A magyarok a csehekben látták trianoni bajaik fő okát, talán még inkább, mint a románokban, hiszen Masaryk volt minden sérelem végső kitalálója. Az egykori Magyarország nemzetiségei mind alacsonyabb rendűek a magyaroknál, és különben is elvették ősi földünket. Csak a lengyelek voltak jók, ők szinte még az alól is felmentést kaptak, hogy szlávok. A csehek a németeket utálták, sok joggal, meg a szlovákokat, akik mindig annyi problémát okoznak föderációval meg egyenjogúsággal. Meg a lengyeleket sem szerették, s ez az érzelem igazán kölcsönös volt. De a németek meg az oroszok itt előkelőbb helyet kaptak az ellenségek listáján, s valahol még a litvánok is szerepeltek, az ukránok alig számítottak. Azoknak viszont a lengyelekkel, és persze még inkább az oroszokkal volt elszámolni valójuk, de ezt igazából csak az amerikai ukrán emigráció mondhatta ki. Az oroszok sokkal felsőbbrendúbbeknek érezték magukat, hogysem a csatlósokat utálták volna, erre a célra Amerika és általában a Nyugat tökéletesen megfelelt. A felsorolást hosszan lehetne még sorolni, hiszen a kisebb ellenérzéseket nem is vettük még számba. De tegyünk pontot ennek a gyászos listának a végére. A felsorolás azért könnyű, mert a Szovjetunió és Jugoszlávia kivételével az egyes csatlós államok ezeket a sztereotípiákat saját propagandájukban is el tudták helyezni. Gondoljunk csak arra, milyen természetes gesztussal vette át a magyar marxista történetírás a „polgárinak" a kurucos szemléletét, ahol minden baj oka évszázadok óta a Habsburgok, hiszen bennük az átkos Nyugatot lehetett szidni, másutt a németek vagy a törökök és görögök vonulhattak be a pártállam ősellenségeinek a sorába. Ennek megfelelően a legtöbb államban az egykori ellenérzéseket kellő frazeológiával tovább lehetett éltetni. A Szovjetunióban és Jugoszláviában nem, ezért is volt itt aztán a robbanás 1989 után sokkal hevesebb, mint a többieknél, egészen a polgárháborúig elmenően. Egyszer már említettük a nemzeti kisebbségeket. Nyilvánvaló volna, hogy az állami keretek közé szorított interetnikus kapcsolatokban főszerepet játszhatnának, ha nem képviselnék történetesen az egyik vagy másik ősellenséget. A kisebbségek vonatkozásában még annyit érdemes megemlíteni, hogy a tényleges együttélés talán csökkenti az interetnikus kapcsolatokat. Vannak kimutatások arról, hogy a magyarokkal szomszédságban élő szlovákok sokkal kevésbé tartanak a magyar veszedelemtől, mint a kizárólag szlovák településterületen lakók. Persze a jugoszláviai szomorú példa mintha arra utalna, hogy az együttélés éppenséggel kiélezi az ellentéteket. Úgy tűnik, a 20. század jóval kevésbé ad lehetőségeket az interetnikus kapcsolatokra, mint korábbi, békésebb korok. De talán ne ezzel a szomorkás konklúzióval zárjuk hosszúra nyúlt elmefuttatásunkat. Könnyebb szólni a mai teendőkről. S itt arra utalnánk, hogy ma a civilizáció elterjedtévei a régóta megvolt etnikai különbségek egyre inkább