Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Faragó József: A nemzeti jelleg megközelítése a népköltészetben (A magyar és román népballadák példája)

általánosíthatók, meg hogy különbségeiken túl egymás között is megvannak a hasonlóságaik, kapcsolataik és egymásba átmenő formáik. Ez a sarkításra kiszemelt-kiemelt két verzió egyrészt a klasszikus székely, másrészt a Duna menti román népballada. 3. A legelső, ami szemet szúr, az a terjedelmi különbség. A Virágok vetélkedése (1986) című régi magyar balladaválogatásomban a 145 ballada átlagos terjedelme, a népköltészetünkre jellemző nyolc vagy tizenkét szótagú sorokban számítva, 41 sor; a legrövidebb közülük 7, a leghosszabb 152 sor, a 100 sort azonban mindössze 7 éri el, vagyis az egésznek kevesebb mint 5%-a. A Duna menti román balladák esetében ezek a számok már-már megtízszerezhetők: Alexandru I. Amzulescu szerint közepes terjedelmük 200300 sor, némelyikük pedig megközelíti vagy meg is haladja az 1000 sort.

27 Ámde lássunk néhány példát. Annak idején Gyulai Pál Molnár Anna balladája 42 sor,

28 a Marienescu Tornája 131 sor volt.

29 Míg a M/onta-ballada Vasile Alecsandri klasszikus gyűjteményében, a román népköltészetre jellemző hatszótagú sorokban 123 sor, 0 addig a magyar folklórban meghonosodott változatai 17^12 sor között mozognak.

31 A Kőmíves Kelemen Kriza János gyűjteményében, a Vadrózsákban (1863) a ritka 5%-ot képviseli: 102 sor;

32 román társa, a Manole Alecsandrinál 343 sor.

33 Petrea Cretul Çolcan, a múlt századvég kiváló bradai énekmondója A báránykát 212, a ManoleX pedig 824 sornyi terjedelemben adta elő. Ugyancsak az ő nevét őrzik az olyan kiemelkedő balladák is, mint az 1020 soros Badiul vagy az 1044 soros Stanislav.

34 A nagy terjedelem hivatásos előadót kíván: a lautar („lantos") az énekmondást gyermekkorától tanulja, egész pályafutása során fejleszti és fizetségért gyakorolja.

35 A román folklorisztikai szakirodalom olyan „lautar-iskolákról" is tud, amelyekben az idősebb mesterek anyagi ellenszolgáltatásért tanítják a fiatalokat a balladaéneklésre.

36 Balladáit az énekes főképp a másnap reggelbe nyúló lakodalmi vacsora idején, a násznép kérésére szokta előadni. Előadása mindig hangszeres zenével váltakozik: énekét önmaga kíséri kobozzal vagy hegedűvel, a zenei aláfestést azonban többnyire három-öt, sőt néha hat-nyolc zenész szolgáltatja elő- és utójátékkal, valamint azokkal a közjátékokkal, amelyek alkalmat adnak az énekesnek egy-két percnyi erőgyűjtésre és a soron következő szövegrészek föl idézésére. Az erőgyűjtésre és figyelmének összpontosítására már csak azért is szüksége van, mert a nagy terjedelmű szöveget többé-kevésbé rögtönözni szokta: egyes részletek, fordulatok, formulák állandósultak ugyan emlékezetében, ámde a szöveg jó részét éneklés közben fogalmazza és szerkeszti. így adódik, hogy ugyanazt a balladát nemcsak két énekes, hanem ugyanaz az énekes sem képes kétszer egyformán előadni: a szöveg terjedel27 Balade populäre românesti. Introducere, indice tematic si bibliografic, antologie de Alexandru I. Amzulescu. (Etitii critice de folclor. Genuri.) Buc. 1964.1. 10. 28 Gyulai Pál: Adalék... 273-274. 29 Poesia popularla. Balade. Culese si corese de At. Marianu Marienescu. Pesta 1859. 22-27'. 30 Poesii populäre ale românilor. Adunate si întocmite de Vasile Alecsandri. Buc. 1866. 1-3. 31 Faragó József: Háromszéki magyar Miorita és A Miorita a magyar folklórban - Balladák földjén. Válogatott tanulmányok, cikkek. Buk. 1977. 427-441. és 442-451. 32 Vadrózsák. Székely népköltési gyűjtemény. Szerk.: Kriza János. Első kötet. Kvár 1863. 314-317. 33 Alecsandri, Vasile: i. m. 186-192. 34 Poesii populäre romane. Culegere de G. Dem. Teodorescu. Buc. 1885. 435^436, 460^169, 538550, és 561-573. 35 Helykímélés és az ismétlések elkerülése végett arra a tanulmányomra hivatkozom, amelyben idéztem és összefoglaltam a román balladaéneklésre vonatkozó gazdag román szakirodalmat: Márk vitéz. Román népballadák Petrea Cretul §olcan repertoárjából. Fordította Kiss Jenő. Válogatta, szerkesztette, a bevezetőt és a jegyzeteket írta: Faragó József. Buk. 1974. 11-22. (Ezután Faragó-Kiss, 1974.) 36 Bárlea, Ovidiu: Conservatorul de láutari din Rociu. Sociologie Româneasca IV (1942). 7-12. sz. 63-