Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Faragó József: A nemzeti jelleg megközelítése a népköltészetben (A magyar és román népballadák példája)

nak, mint balladának nevezhetnők. Igaz, megvan benne a drámai elem; de erösebben nyilatkozik a lírai és epikai hang."

21 Harmadiknak szólaljon meg egy kortársunk is, ismét Ortutay Gyula. O gazdag bal ladakutató pályafutása során a magyar-román kapcsolatokat többször is érintette, legutóbb talán 1961-ben, a Kihajtott a bükk levele című román népköltési válogatás előszavában: „Mikor évekkel ezelőtt a székely népballadák jellemző vonásait kutattam s összevetettem néhány alapvető sajátosságukat a környező népekével, a román epikus énekek, balladák legjellemzőbb vonásának gazdagon áradó lírizmusukat tartottam, ami még az epikus-dramatikus szerkezetet is áttöri, sajátos fényt, derengést, fájdalmas-édes hangsúlyt ád szinte mindenik balladának, hősi epikus éneknek. Bizonyos, hogy aki a román népköltészetnek ezt az új magyar válogatását olvassa, elsősorban a líraiságnak ezt a zengzetét hallja majd meg. S bizonyos az is, hogy a román népköltészetnek éppen ez a líraiság a nemzeti, etnikai elkülönítő jegye és költői értéke."

22 Végül a bizonyosság kedvéért hallgassunk meg egy román véleményt is. Iosif Vulcan, a neves román költő és irodalomszervező a Kisfaludy Társaságban elhangzott székfoglalójában, majd 1877-ben a Román népdalok című kötet élén így jellemezte népe balladáit, ki nem mondva, de akarva-akaratlanul a magyar népballadákhoz hasonlítva azokat: „A román népballadák tehát, mint krónikák, nem állítják elénk a drámai eseményeket, hanem azokat elbeszélik. A rövid, szaggatott s gyakran relytélyes felkiáltásokat és elbeszéléseket bennök mindent megvilágító felkiáltások és párbeszédek, tájékozó leírások és gyakran lírai ömlengések helyettesítik. Innen következik az, hogy a román népköltészeti gyűjteményekben a ballada kollektív nevezet alatt osztályozott költemények nagy részt tulajdonképpen nem is balladák, hanem románcok, vagyis helyesebben epikai dalok románci alakban."

23 Gyulai Pál, Alexics György, Ortutay Gyula és Iosif Vulcan 1860-1961 közötti százegy évet átívelő, különböző módon fogalmazott, de egyöntetűen összecsengő véleménye szerint tehát a román balladákat - a magyar népballadák szűkszavú és szaggatott drámai tömörségével szemben - a bőségesen áradó, gazdag epikus-lírikus részletezés jellemzi. Mivel a jeles elődök véleményét magam is osztom, összehasonlító kutatásaikat a különbségek okának magyarázatával igyekszem folytatni. Kísérletem a román folklórkutatásnak azokat az újabb eredményeit is törekszik hasznosítani, amelyeket az idézett elődök még nem ismerhettek, következőleg a különbségek magyarázatába sem bocsátkozhattak. 2. Előbb azonban egy kis kitérőt kell tennünk. Nem véletlen, hogy a fenti szerzők egyike sem a magyar meg a román bal ladaköltészet tematikájában kereste a sajátosságokat, illetőleg a különbségeket, hiszen már Gyulai Pál hangsúlyozta idézett előadásában: „A valódi eredetiség mind a nép-, mind a műköltészetben nem annyira a tárgyban, az alapeszmében rejlik, mint a szellem feltaláló s főképp alkotó erejében."

24 Valóban, a balladatémák ugyanúgy vándorolnak keresztül-kasul Európa népeinek folklórjában, mint a mesetémák, s ha az egyre szaporodó nemzeti balladakatalógusok szintéziseként egyszer elkészül az európai balladakatalógus is, akkor a sokféle nyelven megszólaló balladatémák mostani látszólagos útvesztőjében ugyanolyan könnyedséggel 21 Alexics György: Vadrózsapör. Ethn. VIII. (1897). 184. 22 Kihajtott a bükk levele. Román népballadák és népdalok. (A magyar-román közös könyvkiadási egyezmény keretében Román népballadák és népdalok címmel.) Szerk.: V. András János és Domokos János. A bevezetőt írta: Ortutay Gyula. Bp. 1961.5. 23 Román népdalok. Ford.: Ember György, Grozescu Julián, Vulcanu József. Bevezette: Vulcanu József. (A Hazai Nem-Magyar Ajkú Népköltészet Tára, III.) Bp. 1877. XXI. 24 Gyulai Pál: Adalékok... 276.