Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Péntek János: A magyar-román interetnikus kapcsolatok néhány nyelvi vonatkozása

ban. Máskor az átadó nyelv csupán közvetítője némely újdonságnak, a nyelvi átvétel iránya jgy az új tárgyak, jelenségek elterjedési irányára utal. Közismert példa erre az újvilági növények és terminológiájuk (kukorica, bab, tök) keleti, román közvetítésű elterjedése Erdélyben vagy akár a padlizsán századunkbeli, jól nyomon követhető útja keletről nyugatra. A dolgok és a szavak különböző irányból történő közvetítése eredményezhet a szó szoros értelmében vett kölcsönös átvételeket. Bakos Ferenc hívta fel a figyelmet arra, hogy némely esetben ugyanannak a fogalomnak a magyarban román, a románban magyar eredetű neve van.

12 Egyik példája a székelyföldi árdéj és a máramarosi román nyelvjárásbeli popríca. Saját gyűjtésünkben ilyen a Kolozsvár környéki és ettől keletre fekvő területeken (a székelyben is) a román eredetű fuszulyka, a belső-erdélyi román nyelvjárásokban pedig a magyar eredetű (közvetítésű) pâsulà. Némileg eltér ettől a trifoj és a luhàr viszonya. A Kolozsvár környéki magyar nyelvjárásból ismert trifoj elsősorban a Trifolium spontán fajait jelöli, a román nyelvjárásban használt magyar eredetű luhàr pedig a termesztett fajokat (7^ pratense és T. repens). A szavak szeszélyes vándorlása, jelentésük módosulása olykor azt is eredményezheti, hogy némelyikük visszakerül az átadó nyelvbe. A visszakölcsönzés jellegzetes példája a r. borcan, amely a magyar borkanna átvétele, borkán alakban visszakerülve pedig már 'befőttesüveg, uborkásüveg'jelentésű. Zsemlyéi jegyezte le a Kis-Szamos menti Bádokon az 'agyagos föld' jelentésű ázsag-ot, amely az agyagból alakult át a dzs-ző helyi román nyelvjárásban (m. agyag > r. ageag, agiag, ajag > m. ázság); a csánga 'kolomp' a csengő visszakölcsönzött alakja (m. csengő > r. ceangä > m. csánga 'kolomp').

13 5. A kalotaszegi növénynevek eredetét vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy mennyiségileg több a magyar eredetű átvétel a románban, mint fordítva, és hogy ezek jórészt termesztett növényekre, főként dísznövényekre vonatkoznak. A helyi magyar nyelvjárás román eredetű növénynevei a gyűjtögetés körébe tartozó vadon termő növények elnevezései, vagy olyan növényeket, virágokat jelölnek, amelyek színük alapján vagy más motiváció szerint közismerten „románok", az etnikai és kultikus preferencia teszi őket azzá a másik közösség szemében.

14 Gyakoribb mégis, mint a legtöbb szerző kiemeli, hogy periférikus fogalmak és részfogalmak jelölői kerülnek átvételre, és ezek azok, amelyek átrendezik a jelentésmezőt. Az már mélyreható nyelvi kapcsolat jele, mint Bakos Ferenc írja,

15 és ritkán tapasztalható, hogy valamely lexéma a maga teljes „szemantikai nyalábjával" kerüljön át egyik nyelvből a másikba. A román eredetű elemek köréből ő ilyeneket említ: baraboly, bulándra, burdé, butuk, galáta, gusa, hodály stb. Szemantikailag gyakoribb a jelentésszűkülés vagy egyszerűen az, hogy az átadó nyelvbeli poliszémiából rendszerint (legalábbis az átvételt követően) monoszémia lesz, többnyire csak az alapjelentés őrződik meg. Ennek ismert, sajátos példái azok, amelyek az átvevő (magyar) nyelvben a másik (román) nép sajátosságait fejezik ki: dászkál 'román kántortanító' < r. dascál 'kántortanító',/^ 'román leány' x.fata 'leány', ehhez hasonlóak még: botyezál 'román rítus szerint keresztel', damna 'román úrinő', domnisara 'román kisasszony', ficsorestye 'román legényes tánc' stb.

16 12 Bakos E, 1982. 57. 13 Zsemlyéi J., 1979. 14-15. A megfelelő címszavak a Márton Gy.-Péntek J.-Vöő L, 1977-be is bekerültek. 14 Péntek J.-Szabó A., 1985. 174. 15 Bakos E, 1982. 86. 16 Zsemlyéi J., 1979. 65.