Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Barna Gábor: Vallás - identitás - asszimiláció

VALLÁS - IDENTITÁS - ASSZIMILÁCIÓ BARNA GÁBOR Rövid előadásomban a vallás, a nemzet, a nyelv és az egyéni, valamint a közösségi identitás összefüggéseiről, s változó kapcsolatáról szeretnék beszélni. Egyetlen kisebb közösség még folyamatban lévő kutatása során eddig leszűrt tapasztalataimat szeretném ismertetni, de remélem, hogy a levonható következtetéseknek általánosítható vonásai is vannak. Az utóbbi évtizedben a magyarországi néprajzi kutatásban is megszaporodtak a vallás és a nemzeti tudat kapcsolatára irányuló kutatások. Elsősorban a nyelvileg és etnikailag kevert, vegyes vidékekre vonatkozóan e tanulmányok kimutatták a vallásnak és az etnikumnak, a nyelvnek, a nemzethez tartozás érzésének egymást erősítő szerepét.

1 (Pl. Bartha Elek írása az aldunai székelyekről.) Másrészről azonban olyan területekre is ráirányították a figyelmet, ahol a vallásnak és a nyelvnek az egymást erősítő szoros kapcsolata megszűnt. A csoporttudat legfontosabb kifejezőjévé a vallás vált, a nyelvnek és az etnikumnak, s ezzel párhuzamosan az eltérő kultúrának az elkülönítő szerepe pedig minimálisra csökkent. A vallásnak az identitás szerkezetében elfoglalt hangsúlyosabb szerepét egy tradicionálisabb kulturális szint jellemzőjének tartjuk, amelyben a nemzeti, etnikai összetevőknek kisebb tér jut. A vallásnak ez a fontos szerepe a polgári nemzet kialakulása után megváltozott, ám az erősen szekularizált 20. századi körülmények között sem szűnt meg teljesen. Ennek a folyamatnak a megjelölésére a magyar néprajztudomány a „csángósodás" fogalmát használja, azaz a jelenséget a Moldvában, a Kárpátok és a Szeret/Dnyeper folyók közt élő magyar népcsoport körében lejátszódó társadalmi folyamatok analógiájával írja le. Ennek fontos jellemzője: az anyanyelv elvesztése (a magyar etnikum feladása), de a valláshoz (római katolikus) való erős ragaszkodás. (A környező románok mind ortodoxok.) A közösségi és az egyéni azonosságtudat legfontosabb kifejezőjévé a vallás vált, miközben az azonosságtudat szerkezete, más összetevőinek (etnikum, nyelv, kultúra) egymással való kapcsolata gyökeresen megváltozott, átalakult.

2 A vallás és az etnikum kapcsolata esetenként olyan erős lehet, hogy sztereotípiák jönnek létre, s hogy a köztudatban a lengyelek katolikusok, a finnek luteránusok, az oroszok ortodoxok és a magyarok reformátusok. Jóllehet, a vallások és etnikumok kapcsolatában ennyire tiszta képletek ritkán vannak, e sztereotípiák sok vonatkozásban helyesen orientálnak. Még magyar vonatkozásban is, pedig a magyar nyelven beszélőknek csupán kb. egynegyede a református (kálvinista), több mint kétharmaduk római katolikus. Társadalomtörténetileg azonban, s a vegyes nemzetiségű vidékeken ez a megítélés indokolt és igaz.

3 A reformáció idején ugyanis a Magyar Királyság lakóinak nagy része etnikai alapon követte a protestantizmus áramlatait, irányzatait: a magyarországi németek luteránusok lettek, a magyarok pedig a kálvini reformáció híveivé szegődtek. A reformátusoknak 1 Bartha 1984., 1987.; Niedermüller 1985.; Molnár 1990. 2 Magyar 1994.; Murádin 1994.; Szabó T. 1994.; Lásd még: Gazda 1993. 3 Vö. Kása 1993. 14-20.