Csíki Tamás szerk.: Tanulmányok Zsedényi Béla születésének 100. évfordulója tiszteletére (Miskolc, 1995)
Előszó (Csíki Tamás)
Előszó 1994 áprilisában a Herman Ottó Múzeum Zsedényi Béla születésének 100. évfordulója tiszteletére tudományos konferenciát szervezett. Célunk - a méltó megemlékezésen túl - kettős volt. Mindenekelőtt koordinálni s még inkább ösztönözni kívántuk a vonatkozó történeti kutatásokat. Több vonatkozásban is. Egyrészt szükségesnek éreztük Zsedényi életpályájának; Miskolc politikaiközéleti, illetve szellemi-kulturális életében betöltött szerepének; majd 1944-től az ország demokratikus átalakításáért folytatott munkájának pontosabb, részletezőbb bemutatását. 1 (Amennyire ezt egy konferencia szűkös lehetőségei megengedik.) Mindezen túl azonban tágabb lehetőségek is nyílhattak. Zsedényi életművének néhány elemét felvillantatva fel kívántuk hívni a figyelmet (az életpálya sokszínűsége erre kiválóan alkalmas volt) Miskolc város két világháború közötti történetére irányuló kutatások "fehér foltjaira", számos területen az alapkutatások hiányára. Már csak azért is - s ez csupán néhány kiragadott példa -, hiszen Zsedényi politikai szerepének nyomon követése, értelemzése a város közéletében (pl. a törvényhatósági bizottságban, ahol 1933-ig ellenzéki politikusként kapott helyet), vagy politikai nézeteinek módosulásai aligha választhatók el a város két világháború közötti általánosabb politika- és közigazgatástörténetétől (beleértve a pártstruktúra változásait, a választásokat is stb.). (Külön probléma ennek kapcsán annak vizsgálata, hogy a politizálás "kényszere" hogyan hatott Zsedényi überaus eszmerendszerére, illetve alkotmányjogi munkásságára.) Vagy Zsedényi közírói-hírlapírói tevékenysége, jogakadémiai szerepe is nehezebben értelmezhető egy átfogóbb sajtótörténet, illetve a város szellemikulturális életének alaposabb ismerete nélkül. A sor helytörténeti Néhány hírlapi cikken kívül egyetlen jelentősebb tanulmány jelent meg Zsedényiről. Ruszoly József: Három borsodi örökhagyó. Miskolc, 1992. 119-200. 1. (A szerző maga is egyik fő kezdeményezője volt a konferencia megrendezésének.)
