Csíki Tamás szerk.: Tanulmányok Zsedényi Béla születésének 100. évfordulója tiszteletére (Miskolc, 1995)

Csíki Tamás: Zsedényi liberalizmusának alakulása, problémái

Nem véletlen, hogy a gombosi politikától hamarosan eltávolodott Zsedényi, s a gondolatrendszerében megmaradó konzervatív elemek az 1930-as években, majd a II. világháború kitörése után - a Telekikormányhoz való lojalitást vállalva - a rendszer stabilitásának megőrzését, a szélsőjobboldali törekvések ellensúlyozását szolgálták. Végezetül, ha a két világháború közötti korszak politikusainak, főbb szereplőinek ideológiai "pályafutását", illetve annak csak módosulásait vizsgáljuk, akkor - felületesen persze - talán két típust általánosíthatunk. Az egyik csoportba azok tartoznak, akiknek a politikai eszmerendszere (s ehhez kapcsolódóan politikai magatartása) egyetlen ívet bejárva, viszonylag folyamatosan jutott el a kiindulóponttól egy akár élesen más rendszer tartós elfogadásáig. (Csak a legszélsőségesebb példákat véve, Bajcsy-Zsilinszky vagy - ellenkező előjellel - Mussolini neve említhető.) A másik kategóriát azok alkothatják, akik a jobb- vagy baloldali kilengések ellenére is egyetlen politikai nézetrendszer - még ha az természetesen igazodni kénytelen a korszak kívánalmaihoz és kényszereihez - vonzásában maradnak mindvégig. Zsedényi Béla ez utóbbi csoportba tartozik, s nála az alap - miként láttuk - az állagőrző liberalizmus talaján az alkotmányos parlamentarizmus volt.