Csíki Tamás szerk.: Tanulmányok Zsedényi Béla születésének 100. évfordulója tiszteletére (Miskolc, 1995)
Csíki Tamás: Zsedényi liberalizmusának alakulása, problémái
Ugyancsak kötődik Szekfíihöz vagy - csak egyetlen nagy elődöt említve - Széchenyihez, Zsedényi elitarizmusa. Ez húzódik meg egyes alkotmányjogi munkái mögött - amikor pl. a felsőházról, annak szerepéről ír -, de más cikkeiben is nyomon követhetjük. Hiszen elfogadja a történeti osztályok politikai vezető szerepét, és kívánatosnak tartja az állam jólétének, fejlődésének, egyáltalán fennmaradásának érdekében, hogy azt mindenkor a szellemileg legkiválóbbak vezessék. 15 S tudjuk, hogy ez a szemlélet az 1930-as évek végétől - az egyre végzetesebbé váló jobbratolódással szemben az alkotmányosságot védendő - konkrét politikai célokat szolgált. Szervesen kapcsolódik össze Zsedényi rendszerében - miként már utaltunk rá - a jogfolytonosság és a legitimitás elve. A jogfolytonosság a Trianon előtti intézményrendszer, természetesen megreformált, visszaállítását jelentette, az új rendszer legitimitásának kérdéséről pedig Zsedényi kettős értelemben beszél. Szigorúan közjogi, tehát a szűkebb értelemben vett legitimitásról a forradalmakat követően szerinte nem lehetett szó, hiszen a volt törvényes állapot megszakítása olyan helyzetet teremtett, amely nem teszi lehetővé ugyanabba a törvényi állapotba való visszatérést. Ezért van szükség egy tágabb értelmű, eszmei jellegű legitimációs elvre, ami nem más, mint a múlt iránti tisztelet érvényesülése, a nemzeti hagyományok folytatása, a történelmi nagyság megőrzése, együttesen pedig - Zsedényi szavaival - az emberi tisztesség követelménye. 16 Látjuk tehát, hogy a hagyományőrző liberalizmus elvei töltik be a legitimációs funkciót, vagyis a politikai prakticizmus irányába mozdulnak el. Hasonló jelenség figyelhető meg Zsedényinek a Habsburg-házhoz fűződő viszonyában. Az 1920-as évek első felében meggyőződéses legitimista volt. Kettős értelemben is. Egyrészt közjogászként - a jogfolytonosság nevében - elítélte a IV. Károly detronizációját kimondó 1921. évi XLVII. törvénycikket, s azt a szuverenitásunkba illetéktelenül beavatkozó külföldi befolyás következményeként minősítette, bár elismerte, hogy ez a lépés a nemzetgyűlés egy részének akaratával Uő.: Az alkotmányjogi... 30. 1. Uo. 18-21. 1.
