Csíki Tamás szerk.: Tanulmányok Zsedényi Béla születésének 100. évfordulója tiszteletére (Miskolc, 1995)
Csíki Tamás: Zsedényi liberalizmusának alakulása, problémái
A múlt század végi állagőrző liberalizmus elemei a világháború után, a bethleni konszolidáció éveiben maguk is lényegesen módosultak. Hiszen az új politikai feltételekhez igazítva korszerűsíteni kellett őket, miközben megjelentek és megerősödtek a jobboldali, illetve az újkonzervatív ideológiák is. Mi jellemezte tehát Zsedényi nézeteit ebben a légkörben, az 1920-as évek döntő részében, miközben az ekkor már mérsékelten liberális, de országos hírű Reggeli Hírlapban jelentek meg cikkei. Ideális államberendezkedésnek az alkotmányos monarchiát, a kétkamarás polgári parlamentarizmust, a felelős kormányzást tartotta. Ez minden szélsőség, minden diktatúra elvetését jelentette, ugyanakkor ezen az alapon hívta fel a figyelmet e rendszer torzulásának veszélyére is. S e tekintetben példa lehetett Zsedényi számára mind a dualizmus kori Szabadelvű Párt, mind a Bethlen által összekovácsolt Egységes Párt. Hiszen az Alkotmányjogi reformok politikai problémái c. tanulmány elítélően szól a parlamentarizmus párturalommá fajulásáról. Arról a folyamatról, amely során a parlamenti váltógazdálkodást - ami a konzervatív és a liberális pártok kölcsönös ellenőrzését, egyúttal szélesebb érdekek megvalósulását biztosítja - a pártok egyeduralma váltja fel. Ennek pedig törvényszerű velejárója a pártpolitikai érdemek jutalmazása, a tekintélyelvűség eluralkodása, a korrupció terjedése, a vita és a nyilvánosság - amelyeket Zsedényi alapvető fontosságú elveknek tekintett - megsemmisülése vagy látszólagossá válása, összességében a parlament ellenőrző szerepének háttérbe szorulása, illetve tekintélyének, munkája értékének csökkenése. 10 Általános folyamatként jelöli e tényezőket Zsedényi, ám kétségtelenül ott van emögött a szerző kritikája a korabeli magyar parlamentáris és közállapottal kapcsolatban. S ezért lenne fontos Zsedényi szerint a nyilvánosság, a közvélemény ellenőrző funkciójának biztosítása, ami szoros kapcsolatban áll a sajtó helyzetével. Nem véletlen, hogy elméleti cikkeiben is foglalkozik Zsedényi a sajtóval és a sajtótudománnyal, elismerve annak gyakorlati létjogosultságát, sőt politikai nagyhatalommá válását is, ugyanakkor úgy látja, hogy az itt is kialakult szövevényes Zsedényi Béla: Az alkotmányjogi... 49-51.; vö.: Ruszoly József: Három... 129. 1.
