Csíki Tamás szerk.: Tanulmányok Zsedényi Béla születésének 100. évfordulója tiszteletére (Miskolc, 1995)

Stipta István: Zsedényi Béla alkotmányjogi nézetei

országgyűlés dönthet afelől, hogy kit kíván a kormányzói tiszt megüresedése esetén e méltóságba emelni. A kormányzó tehát, az utódajánlási jog birtokában közölheti ugyan akaratát, de a döntési jog a nemzeti akaratot képviselő országgyűlést illeti meg. Utolsó közjogi tárgyú, a magyar alkotmányjog fejlődését áttekintő

9 művében ismét a választójogot bírálta. Az új választójogi törvény (1938: XIX. tc.) aggodalomra adott okot "különböző választójogi rendszerek erőszakolt összekeverésével, a burkolt többes választójoggal és a választójogi jogosultság előfeltételeinek bonyolult és nehezen áttekinthető felsorakoztatásával." Közjogi munkásságának további markáns jellemzője a történeti látásmód. Kerülte a historizálást, nem feltevéseihez igazította, előfeltételeihez kereste nemzetünk történetének egyes eseményeit. Minden munkáját kivétel nélkül a történeti előzmények alapos vizsgálatával kezdte, megközelítése egyszerre volt intézmény- és eszmetörténeti jellegű. A történeti szemléletmód önmagában nem volt idegen a korabeli magyar közjogtudománytól, különbség csupán a forrásválasztás és a feldolgozás alaposságában, őszinteségében volt. A historizáló tételes jogászok nagy része a korabeli jogtörténészek álláspontját vette át, igazolást, magyarázatot, történeti hátteret keresve elméleteikhez. Zsedényi Béla azon kevesek közé tartozott, akik kutatták a történelmet. Ruszoly József álláspontjával egyezően úgy vélem, hogy A törvényhatóságok képviselete az országgyűlésen című monográfiája e tárgykör legalaposabb, máig egyetlen jogtörténeti feldolgozása. A hazai jogintézmények kontinuitását hangsúlyozó műveiben nem keresett ősmagyar megoldásokat. A magyar parlamenti tanácskozási rend eredeti jellegét vitatva éppen ő mutatta ki, hogy az történetileg a kontinentális formák átvétele során alakult ki. E vázlatos áttekintésben sem mellőzhető Zsedényi Béla közjogi munkásságának az a sajátossága, hogy a magyar állapotokat egyetemes, európai mércével mérte. Nem a ma is divatos "modellekben" gondolkodott, párhuzamai nem előítéletesek. Bár felhasznált forrásműveinek döntő többsége német nyelvű, szemléletében nincs nyoma totalitárius elemeknek, még a kritikus időszakban sem. Nem 9 A magyar alkotmányjog fejlődése 1918-tól 1938-ig. Miskolci Jogászélet Könyvtára. Új sorozat 37. Miskolc, 1938.