Csíki Tamás szerk.: Tanulmányok Zsedényi Béla születésének 100. évfordulója tiszteletére (Miskolc, 1995)

Lehoczky Alfréd: Genius loci - a "hely szelleme"

A húszas évek elején új helyzet teremtődött: valóban megindult Miskolc iskolavárossá fejlődése. Ebben négy tényező játszott szerepet: növekedett az állami támogatás jelentősége a klebelsbergi kultúrpolitika keretében; nagyobb lett a város áldozatvállalása; megmaradt és bővült az egyházak oktatásban játszott szerepe; és végül - véletlenként - mindezt kiegészítette a Trianon által kikényszerített helyzet, hiszen számos intézmény a városban telepedett le. Miskolc iskolaügyének fejlődésében jelentős a mennyiségi fejlődés, az oktatásba bevont tanulók számának nagyfokú növekedése, de ennél is nagyobb jelentőségű a képzés választékának kedvező változása. Végre főiskolát kapott a város: itt telepedett le az az evangélikus jogakadémia, amely ősidők óta Eperjesen működött. Minden jel azt mutatja, hogy a városba költözés és a letelepedés zökkenő nélkül ment végbe: megtalálta helyét az intézmény, és szívesen fogadta a város tradicionális lateiner polgársága is. Ezt a fejlődést hangsúlyozottabbá tette a tanítóképzés megindulása: az akadémiával együtt a városba jött az eperjesi evangélikus tanítóképző, megszervezték a katolikus tanítónőképzőt, és külön tanítóképzőt alakított az izraelita egyház is. Jelentősen differenciálódott a középiskolai képzés. A római katolikus "főgimnázium" és a református "reálgimnázium" mellett megkezdte működését az Ungvárról idemenekült állami "reáliskola". A középiskolák sorában megjelent a "felsőkereskedelmi" leány- és fiúiskola, valamint a fém- és faipari szakiskola. A tablót színesítette a városi zeneiskola, amely számára tekintélyes épületet hoztak létre (a két világháború közötti legjelentősebb beruházások egyike). Mindehhez hozzászámítva a polgári iskolákat és a korszerűsödő elemi iskolákat, a város oktatásügye valóban sokat fejlődött.