Csíki Tamás szerk.: Tanulmányok Zsedényi Béla születésének 100. évfordulója tiszteletére (Miskolc, 1995)

Izsák Lajos: Zsedényi Béla a magyar parlamentben

hazaáruló Pfeifferrel való kapcsolatait. Aki erre nem hajlandó, azt meg kell fosztani mandátumától." A Választási Bíróság 1947. november 20-án határozatban mondta ki a párt listáján megválasztott 49 képviselő mandátumának megsemmisítését, Rajk László belügyminiszter pedig feloszlatta a pártot. Ezt az időszakot és a módszereket jellmezve, találóan írta Rákosi Mátyás szovjet feletteseinek: "Most már vannak bizonyos tapasztalataink a parlamentáris demokrácia lehetőségeinek kezelésében, s reméljük, hogy mint céltudatos és egységes párt, megálljuk helyünket ebben a helyzetben, amikor a többiek zavarodottak vagy bizonytalanok. Természetesen látjuk azt is, hogy adódhatnak helyzetek, amelyekben nem ragaszkodhatunk túlságosan a formális demokrácia szabályaihoz. Bízzunk benne, hogy a választások után kialakult helyzetben tömegbázisunkat - a magyar demokrácia fejlődésének egyetlen garanciáját - tovább erősíthetjük és mélyíthetjük."

36 Zsedényi, pártja feloszlatása után, a parlamentből kikerülve, az ÁVO fokozott megfigyelése alá került. Rövid időn belül, 1949 tavaszára Rákosiék a többi polgári pártot is eltüntették a politikai életből, így az MDP egyeduralkodóvá, valójában állampárttá vált. A tényleges hatalmat azonban nem a párt, hanem Rákosi Mátyás és szűkebb köre (Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József, illetve a korábbi és egyben akkori "szövetségeseik"), valamint az Államvédelmi Hatóság és kiszolgálóik képviselték. Zsedényi Béla - több ezer emberrel együtt - koncepciós per áldozata lett, pedig sem ő, sem a többi MFP-s képviselő, illetve hasonló módon gondolkodó társaik, nem ellenségei, hanem jogos bírálói voltak a korabeli rendszernek. Moszkvának jelentjük... 233. 1.