Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)

FALAZATOK

való falkitöltés tehát nemcsak munkájában drágább, hanem több faanyagot is igényelt. Szemléletesen példázza ezt egy viszonylag kései adat. 1743-ból származik az az árjegyzék, mely a Heves megyei (Felső)Tárkány, (Bükk)Zsérc, Szarvaskő és (Eger)Bocs erdeiben található dőlt fákból készíthető épületszerkezetek méretét, és természetesen árát tartalmazza. A legnagyobb épületelem a 4 öl hosszú és 1 sukk vastag 38 mestergerenda, ennek ára 20 krajcár. Egy öl rovásnak való palló 6 krajcár . Tehát, ha attól el is tekintünk, hogy a mestergerenda a pallónál vastagabb volt, akkor is 4 öl palló 24 krajcárba került, tehát többe, mint a mestergerenda. Kétségtelen, hogy a XVIII. század közepén már a faanyaggal való takarékoskodás is elsőrendű szempont, ez bizonyára az árakat is befolyásolta, de elméletileg olcsóbb lett volna egy házat teljesen mestergerendákból felépíteni, mint talpas-vázas zsilipéit fallal. Mindezek arra utalnak, hogy a Felföld népi építkezésének ebben a korai korszakában, a korábbi vélekedésekkel szemben a talpas-vázas falszerkezetek használatát nem tekintjük valószínűnek . Egyéb falak A levéltári adatokban előforduló kő falak, éppen úgy, mint azok, mint amelyeket a régészek tártak fel, kívül esnek a jobbágyság építészetének körén, ezek nemesi udvarházak, kastélyok, erődítmények, vagy városi, mezővárosi polgárházak maradványai. Jelenleg nincs adatunk arra, hogy a kor falusi lakossága az alapozáson kívül használta volna a követ, hasonló a helyzet az égetett téglával is. A különféle fődből készített falazatok sem játszottak ebben az időben még szerepet, a történeti és régészeti adatok egybehangzóan arról vallanak, hogy a középkorban a Felföld jobbágy lakossága - esetleg már kővel alapozott - borona- és vázszerkezetes sövény falú házakat épített magának. 38. BAKÓ Ferenc 1967. 165. 39. Ld. SZABÓ István 1969. 37-38. 40. Hasonlóan, általánosságban BARABÁS Jenő is, ld. BARABÁS Jenő-GiLYÉN Nándor 1987. 165-166.