Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
ALAPRAJZ
Az azonban kétségtelen, hogy a XVIII. századtól nagyobb számban szemünk elé kerülő épületállománynál - a helyiségek bejáratának irányulását most nem is tekintve - a szoba-pitvar-istálló alaprajzi elrendezés meglehetősen ritka. Figyelembe véve korábban kifejtett feltételezésemet, hogy ha a több helyiségből álló épületnél csak házai említenek, akkor nem kizárt, hogy ebbe beleértik a pitvari is, illetve, hogy a kamra megnevezés mögött esetleg ténylegesen pitvarok húzódnak meg: 1739.: Vanyarc - szoba-istálló; 1758.: Alsósztregova - szoba-kamra-istálló; 1761.: Litke - szoba-kamra-istálló, szoba-istálló; 1771.: Becske szoba-kamra-istálló; 1796.: Alsóbodony-szoba-pitvar-istálló; 1830.: Pogony-szoba-istálló, szoba-kamra-istálló (két esetben) 133 . Gyakoribb azonban, hogy az istálló külön épület, esetleg a kamrával van egybeépítve, a csűr fiókjában van, vagy ha a lakóház része, akkor a kamra, vagy kamrák után következik. így, bár az istálló XIV-XV. századi széles körű elterjedtségében a Felföldön nem kételkedhetünk, s így abban sem, hogy az harmadik helyiségként csatlakozhatott a szoba-pitvar helyiségekből álló épülethez, de az is nyilvánvaló, hogy ez elrendezés sem bizonyult fejlődésképesnek. Ennek oka minden bizonnyal az, hogy a tárolás igényének növekedésével, a kamra vagy kamrák szükségessé válásakor a gazdaság térbeli tagolásánál racionálisabbnak bizonyult egy olyan elrendezés, mikor az állattartás színhelye némileg elkülönül, és ez olyan építményhez, vagy ott csatlakozik a lakóházhoz, ahol a részben, vagy teljesen istállóban tartott állatállomány szálastakarmányát tárolhatták. A szoba-pitvar-istálló elrendezés így egyrészt egy kort jelez, későbbi fentmaradása pedig egy olyan gazdasági szintet, melynél az így adott terek és funkciójuk elegendőnek bizonyultak az adott gazdaság számára. DÁM László például a Zempléni-hegységben kifejezetten a zselléreknek tulajdonítja ezeket az épületeket 134 . Szoba - pitvar - kamra A lakóház fejlődésének a Felföldön is az egyik legfontosabb mozzanata a szoba-pitvar-kamra elrendezésű épület kialakulása, mely meglehetősen ellentétes megítélésben részesült a néprajzi szakirodalomban. A kutatás számára jobban hozzáférhető XVII. század értékelése sem egyértelmű, ZÓLYOMI József például Nógrád megyében a század elején már teljesen általánosnak tartja a három helyiségből álló, szoba-pitvar-kamra elrendezésű lakóházat 135 , BAKÓ Ferenc ugyanakkor a szomszédos Heves megyében úgy véli, hogy „... a XVIII. században területünk lakóházainak jórésze egy- illetve kétsejtű volt, de a XIX. szazad közepe óta általánossá vált a háromsejtű formá ,iM . A kamra jelentőségének megítélését a lakóház fejlődésében bizonyos funkcionális kérdések is erősen befolyásolták, mindenekelőtt az úgynevezett „hideg-", vagy „palóc női hálókamra". Az időrend kérdéskörével kezdve: a ZÓLYOMI József által feltárt és feldolgozott Nógrád megyei adatok arról vallanak, hogy a XVIII. század elején a parasztháznak természetes tartozéka a házzal egybeépített kamra. Ugyanezt tapasztalhatjuk már egy évszázaddal korábban Sárospatak protokollumaiban is. Igaz, a 133. PMA 189., 460., 356., 471., 452., 142. 134. DÁM László 1981. 69. Ilyen épületeket Trizsről, Ragályról, Kánóról, Imoláról és Zubogyból is jelez, de a felsorolt helyeken csak az udvarról nyíló ajtajú istállókkal találkozott. DÁM László-D. RÁCZ Magdolna 1986. 70. 135. ZÓLYOMI József 1974. 23. 136. BAKÓ Ferenc 1975. 212.
