Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)

ELŐZMÉNYEK

X-XIII. századi• lakóépítményeka Felföldről többnyire az Árpád-kori veremház általános modelljét figyelembe véve. Ha a meneteles ("nyelves") lejáraton át közelíthető meg az építmény, akkor a bejárat helye, ennek viszonya a tetőgerinchez és a tüzelőberendezéshez teljesen egyértelmű, de hangsúlyoznom kell, hogy ez az elrendezés (diszpozíció) minden bizonynyal a kisebb gödörmélységű, következésképp nem meneteles lejáratú, sőt, a föld felszínére emelt épületeknél is meglehetett, csak felismerése nehezebb. Egy téglalap alaprajzú építmény, melynél a cölöplyukak a hosszabbik oldallal párhuzamos tetőgerincet rajzolnak ki, és kemencéje valamelyik sarkában lelhető föl, egyaránt lehet hosszú- vagy rövid oldalról nyíló bejáratú, ha ezt egyéb körülmények alapján nem tudjuk megállapítani. Az oromzati bejáratú házaknak van egy, eddig nehezen megmagyarázható sajátossága is. Ahol eddig településszintű feltáráson észlelték ezt az alaprajzi elrendezést, ott a településen belül nem voltak kizárólagosak. Komjáton több objektumot hoztak napvilágra, de az ásatási helyszínrajz ismerete nélkül egyelőre bizonytalan, hogy a világosan felismerhető oromzati bejáratú építmény hogyan viszonyul - korban és mennyiségben egyaránt - a többihez. Kernenden az 1200 m feltárási területen Félig földbe mélyített lakóépítmény rekonstrukciója, Tatabánya-Dózsákért