Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
ELŐZMÉNYEK
szőr a lakóépítmény mélységét, és úgy véli, hogy az Alföldön a veremházak mellett a félig földbe mélyített - általa gödörháznak nevezett - építményekkel is számolni lehet. A tüzelőberendezésekkel kapcsolatban megállapítja, hogy ezeket az építményeket kemencék fűtötték, melynek üregét - szintén az Alföldön - elsősorban a gödör egyik sarkában meghagyott agyagtömbbe vájták, de az egyéb technikai kivitelű zárt tüzelőkkel is számolni kell. Általános az ágasfás-szelemenes tető, a bejárat jellegzetesen a tüzelőberendezéssel szemben található meg 9 . Ezek után - önmagának is feltéve a kérdést, hogy van-e, és ha van, milyen az avar kori ház - így ír: „A kérdésre a választ úgy fogalmazhatjuk meg, hogy ha olyan házat találunk, melynek gödrén belül kőből, agyagból épített, vagy a ház sarkában meghagyott földkockába vájt kemence található, a tetőszerkezet ágasfás-szelemenés, a lejárat pedig a gödör egyik hosszanti Földbe mélyített ósszláv és nagymorva-konobjektumok oldalán a szelemengerenda vonalára merőlegesen található, s a leletanyag nem egyértelműen Árpád-kori, akkor a ház nagy valószínűséggel köthető a késői népvándorlás kor valamely évszázadához" . A Honfoglalást megelőző korszak szláv lakóépítményei - a szlovák történet- és régészettudomány egybehangzó véleménye szerint - a Nagymorvakorszak lakóobjektumaival vannak genetikai összefüggésben és alaki egyezésben. Magna Moravia köznépi házai többnyire négyzet alaprajzúak, félig földbe mélyítettek, faluk sövény, de nemritkán borona, felettük két ágasfa által tartott nyeregtető volt. „A félig földbe mélyített hajlékokon belül a sarokban helyezték el a kővel körülrakott, néha agyaggal tapasztott tűzhelyet, tüzelőalkalmatosságot, kemencét 41 . A Bényben (Biűa), Nyitrán (Nitra-Sindolka, Nitra-Martinsky vrch), Nyitrasárfőn (Nitrianska Blatnica), Lőcsén (Levoca), Komjáton (Komjatice), Szentmárián (Liptovská Mara) stb. előkerült, a szlovák régészek megállapítása alapján a Nagymorva-kort követő, a honfoglaló magyarok és általában a magyar lakosság itteni megjelenését megelőző időkből származó ház-leletek semmi lényegi változást nem mutatnak ehhez képest . Legfeljebb annyi az eltérés, hogy a korábbinál nagyobb valószínűséggel a földfeletti objektumok is feltételezhetők. Bármennyire is egyszerűnek tűnt, és tűnne ma is a Kárpát-medence IX. század végi, X. század eleji, letelepült életmódot folytató lakosságát - mely azonban egy rendkívül gyér népesség volt - az újonnan jött későnépvándorlás kori népességgel, történetesen a magyarokkal szembeállítani 43 , ennek történetileg, és a napvilágra került építményleletek tanulsága szerint sincs valós alapja. Ma már egyértelműen állíthatjuk, hogy a magyarok a Honfoglalást megelőzően is ismerték és használták a szilárd lakóépítményeket. Ez megfelelt azoknak az építményeknek, melyeket ebben a korban Kelet-Európa népei építettek maguknak. 39. MADARAS László 1989. 25., 27. 40. MADARAS László 1989. 27-28. 41. HABOVSTIAK, Alojz 1985. 35-36. 42. HABOVSTIAK, Alojz 1985. 42. 43. Ld. pl. BOTÍK, Ján 1983. 148., HABOVSTIAK, Alojz 1985. 44., stb.
