Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
ÖSSZEGEZÉS
4. a pitvarban alacsony boglyaformájú, vagy szögletes, számottevő padka nélküli kemence található; 5. A házban kandalló van, a főzés ez alatt történik: 5.1. északi, északkeleti részen a kandalló kemencéhez csatlakozik; 6. A füstelvezetés 6.1. a Szamos alsó folyása mentén szabadkémény, g 6.2. délen a pitvar felett kupolás szikrafogó . BÁTKY Zsigmond háztipológiája nincs tekintettel arra, hogy a típus történeti kategória 9 . Azaz, ha típusról beszélünk, akkor azt csak meghatározott történeti-gazdasági összefüggésben tehetjük, figyelembe véve hogy a lakóház összetett kulturális-életformabeli egység, mely számos, méghozzá történetileg is változó, meghatározó elem eredője. BARABÁS Jenő ezt messzemenően figyelembe veszi, hiszen a „táji típusok"-ról csak a XVII-XVIII. századra tehető, általa „A táji típusok kiformálódása" névvel nevezett korszaktól és korszakban beszél. Bár ismétlésnek hat, de ennek fényében tekintsük át a Felföld lakóházainak főbb fejlődési korszakait. Az a XIII. századi lakóépítmény, melyet a felföldi fejlődés kiindulópontjának tartok, etnikailag nem maghatározható, hiszen Kelet-Európa egy részének, a Kárpátok keleti és északkeleti külső peremvidékének, és a Kárpát-medence északkeleti részének letelepült, földműveléssel és állattartással foglalkozó, a feudalizálódás útján többé-kevésbé megindult népességét jellemzi. Ugyanazt az épületet használták a fehér horvátok, azok a szlávok, akik a mai szlovákok előzményének tekinthetők, a magyarok, s így a „magyar" jelző használata indokolatlan. Ezek az épületek a Dunakanyartól, illetve tágabb környezetétől (Tatabánya, Kernend) egészen Ungvárig kimutathatók. Innen keletre, délkeletre nem voltak a lakóépítmények szempontjából értékelhető régészeti feltárások, úgyhogy nem tudni, Ungvár környéke véletlen, vagy tényleges határa a rövidoldali bejáratos, bejárat melletti kemencés házaknak. Magam, a későbbi épületek alapján az előbbire hajlok. A következő századok fejlődése még nagytáji keretekben zajlott le. A XVI. században beszélhetünk utoljára a Felföld, sőt a Felvidék területén egy egységes házformáról, ennek alakulásmenetét részletesen bemutattam. De ez még nem azonos az északi magyar háznak nevezettel, sőt az északi házterület építményével sem. Nincs még megoldva belső füstelvezetése - pedig ez az egyik fő jellemző - kamrája még tároló- és nem hálókamra. A pitvara, bár lehet, hogy „jelentéktelen" helyiség, de nem egy nyitott eresz fokozatos bezárulásával alakult ki, és abból a szempontból igazán nem elhanyagolható, hogy immáron a lakóhelyiség nem közvetlenül a szabadba nyílt, és egyben biztosítja a lakó- és tárolóhelyiség közötti közvetlen kapcsolatot. A belső füstelvezetéses kemencék későbbi elterjedése azt bizonyítja, hogy ez a háromhelyiséges, szoba-konyha-kamra elrendezésű, szobájában a lapos, szájával az ablak, vagy az ablaknyílások felé forduló kemencés lakóház ekkor legalább az Ipolyig, esetleg a Garamig, délen a Zagyva-Galya összefonásához húzható vonalig, itt kikerülve az alföldi jellegű Jászságot, Heves, Borsod, és Zemplén megyében a Tiszáig volt elterjedve. Északi határát nem tudom pontosan megállapítani, egy kétségtelen, hogy túlnyúlt a magyar etnikai határon és valószínű, hogy csak közvetlenül a Északi-Kárpátok déli leejtőjén elterülő ungi, zempléni, sárosi, szepesi, liptói és árvái területeken érintkezett egy másirányú fejlődés útján kialakult házformával. Ez az elterjedés megint csak arra vall, hogy, legalább is ebben a 8. BARABÁS Jenő-GiLYÉN Nándor 1987. 172. 9. TÁLASI István 1954. 396.
