Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
ÖSSZEGEZÉS
A XIX. szazad első felében jelenik meg a második szoba is a parasztházakban, először jól körülhatárolható területeken, Nógrádban a megye közepén néhány falura korlátozódva, Hevesben a Tárna középső szakasza és az Eger város alatti területeken, keletebbre pedig pontosan ott, ahol a kőfal XVIII. század végi elterjedése regisztrálható. Gömörben és a Sajó-Hejő környékén is ebben a korban tűnik föl a második lakóhelyiség. A Sajótól keletre is fokozatosan megszűnik a belső füstelvezetéses kemence használata, azonban más szakaszokon keresztül, mint a függőleges füstéivezetésűeknél. Itt fokozatosan szorul ki a kemence teste a lakóhelyiségből, de füstfogó, a kabola, és a XIX. században megjelent, a kemencéhez épített takaréktűzhely még hosszú ideig bentmaradt a szobában. Szinte csak a XX. században szűnik meg a belső füstelvezető, kerül ki a kemence teljes egészében a pitvarba, ugyanakkor a rakott tűzhely bentmaradt a szobában egészen a gyári, hordozható tűzhelyek széles körű használatáig. Kistáji formák Azok a térképek, melyeken a XIX. században, a XX. század legelején épült lakóházak fő jellemző vonásait földolgoztam, alkalmasak arra is, hogy belőlük megállapítsuk azokat a kistáji formákat, melyek teljes jellegzetességükben a XIX. század második felében alakultak ki, de nagyobb összefüggéseket mutató alapvonásaik már a XVI. századot közvető időktől kezdve nyomon követhetők. Mindannyiuk áttekintése meghaladná e munka kereteit, hiszen például Borsod-Abaúj-Zemplén megyében megítélésem szerint a következő kistájakat lehet elkülöníteni: 1. Dél-Borsod, 2. Dél-Zemplén, 3. Észak-Borsod-Gömör-Torna, 4. Abaúj, 5. Tokaj-Hegyalja 2 . Ezért itt csak néhány, különös figyelmet érdemlő kistáji formára térek ki. Nógrád megye nyugati részén, jobbára a Börzsöny hegységben lévő lakóházak azért érdemelnek figyelmet, mert itt jelenik meg legkorábban - az Alföld felől - a vertfal, ezen a vidéken vannak a legkorábbi kétlakószobás házak, a tornác is itt bukkan föl először, tetőformája elkülönül közvetlen környezetétől. Úgy vélem, hogy ebben az övezetben ez a terület volt az, mely az általános fejlődési tendenciáknak megfelelően az Alföldről érkező hatásokat közvetítette a tőle északra, illetve keletre lévő területeknek, és vett át olyan hatásokat, elsősorban északról, melyeket azután dél felé adott át (pl. a cserépkemence). Heves megyében ilyen közvetítő terület a megye keleti részén északi irányból futó három patak, a Tárna, a Laskó és az Eger völgye Eger város feletti és alatti szakaszán. A Hejő és a Sajó torkolati vidéke talán még a felsoroltaknál is jellegzetesebben mutatja, hogy itt zajlott le számos szerkezeti-, formai megoldás átadása, átvétele. A vert- és a rakott sárfalak nagyszámú korai előfordulása, a meglehetősen hamar és nagy formai változatokban megjelenő tornácok, a második lakóhelyiség léte mind arra vall, hogy ez a terület a népi építkezés alakulásában sajátos közvetítő, alakító szerepet játszott. Az eddig felsoroltak javarészt dél felől, az Alföldről érkező hatásokat közvetítettek észak felé, a hegyvidékekre. Az a terület, mely szűkében a Szuha-Bódva, tágabban a Sajó és a Rakaca között húzódik, éppen ellenkező irányú közvetítő szerepe miatt érdemel figyelmet. Ez az a vidék, mely északról, a Felvidék központi övezetéből, az egykori királyi kamarai területéről, a királyi városokból egy kontakt-területen át 2. Ld. BALASSA M. Iván 1987b. 73. kk.
