Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)

TETŐK

Terméspala fedés kamrán, Mezőkövesd (Borsodm.) Az új tetőfedő anyagok, mindenekelőtt a cserép elsősorban Nógrád megyében, általában a Mátra-Bükk vonalától északra terjed el először. Ez az összefoglaló néven poltárí cserépnek nevezett fedőanyagnak köszönhető. A kisméretű, hódfarkú cserepet a XIX. század utolsó harmadában falvak sorában égették, így Poltár mellett Fazekaszsaluzsányban (Hrnöiarske Zaluzany), Kokován (Rimakokova - Kokova), Deresken (Drzkovce), Imolán, Meszesen, Serényfalván, Rimaszécsen (Rimavská SeŐ), Feleden (Jesenské), Rimaszombaton (Rimavská Sobota), Ajnácskőn (Hajnacka)

2

". Előfordult, hogy a cserepet nem poltármak, hanem mint Keleméren zsaluzsánymak nevezték , ami nyilvánvalóan szintén a készítés helyére utal. A Felföld keleti felében a szívósabban megmaradó zsúpot sok helyen közvetlenül a bádog váltotta. Az ilyen fedés a Zempléni-hegységben, az abaúji Hegyközben már az első világháborút megelőzően szórványosan föltűnt, de igazán jelentőssé 1920 körül vált. Elterjedését - sajátos módon - a biztosítótársaságok falun megjelenése is segítette. A bebiztosított hagyományos fedésű házak ugyanis meglepően gyakran kigyulladtak. Több faluban ezt nem bízták a véletlenre, hanem specialistái voltak a „biz0m / Terméspala fedés alá megerősített tető, Nagyvisnyó (Borsodm.) Terméspala lakóházon, Nagyvisnyó (Borsodm.) 233. DÁM László-D. RÁcz Magdolna 1986. 46. 234. MOLNÁR Mihály gyűjtése — Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattára P. 31/80. 4.