Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)

TETŐK

A zsúpnak való cséplése, Cserépváralja (Borsodni.) megoldás kapcsolódása észak-északkelet felé eléggé egyértelmű . Nehezebb azonban a kötözött zsúpon belül az úgynevezett kévés és a lépcsős héjazatokat elkülöníteni, annál is inkább, mert gyakori, hogy egyazon tetőn mindkettő előfordul, a síkok kévések, az élek lépcsősek. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy a zsúpkévék megnevezése nem vág egybe egyik technikával sem, hiszen pl. a baba, babka területén egyaránt fellelhető mindkét fő, és alváltozat

210 Még leginkább a kicska és a lépcsős zsúp egyezik, bár itt a fejénél csomózott és a tetősíkot alkotó kévék mellett ott vannak a tetőélen alkalmazott jancsk, fejetlen kicskak. A zsúpfedél mai, vagy a közelmúlt-béli elterjedése nem felel meg annak a várakozásnak, hogy előfordulásával ott számolhatunk, ahol nincs nád. A XIX. század második felében azt tapasztalhatjuk, hogy még az olyan, közvetlenül a Tisza mentén fekvő településeken, mint a dél-borsodi Tiszatarján vagy Igrici a ma kizárólagos nádfedés helyett akkor a zsúp volt ilyen pozícióban. Ugyanez a helyzet a XIX. század közepén a Bodrogköz déli részén, Vissen és Zalkodon „...a zsúptető volt túlsúlyban, zsindely csupán három házat borított"

2

". A zsúptető XIX. század harmadik negyedében megrajzolható elterjedése mélyen benyúlik az Alföldre, oda, ahol elméletileg már a nádnak kellene uralkodnia. Különösen ezeken a peremvidékeken egy vegyes fedés is előfordul, a zsúpkévéket a tetőlécekre teregetett vékony nádrétegre helyezik. 209. SCHIER, Bruno 1932. 99-101. 210. Ld. MNA. 233., 234. 211. PÁLL István 1984. 114., ld. még PÁLL István 1983. 108.