Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)

TETŐK

van, a szintén leégett csűr fedését azonban nem említik, annak ellenére, hogy az építmény új. Ez nem egyedi ebben az esetben, mert másutt a lakóháznál és az istállónál szólnak a tetőfedés anyagáról, ami szintén zsúp, a csúröspajtánál azonban ismét hallgatnak. 1759-ben Ipolyszelén (Zelené-Poltar) hasonló, látszólag következetlenségeknek lehetünk a tanúi. Újonnan épültnek mondott háznál nem szerepel a fedőanyag, az ugyanazon a telken lévő kamra-istállónál azonban feljegyzésre érdemes, hogy „suppal kötött", sőt, a csűrnél, hogy „újonnan suppoltatott". Ipolyszelén ebben a tűzvészben rengeteg ház és egyéb épület égett le, de csak alkalmanként utalnak arra, hogy zsúppal fedettek voltak. Nem valószínű, hogy ezt a fedést csak akkor vették fel a tűzkár-jegyzékbe, ha az új volt, mert ezt - mint a példából kitetszett - külön is megjegyezték. Ebből adódik a következtetés, hogy azok az építmények, ahol nem említik a zsúpot, valami kisebb értékű anyaggal lehettek fedve, esetleg szalmával. Hasonló következtetésre lehet jutni más nógrádi tűzeseteknél is, így például 1763-ban Poltáron, vagy 1770-ben Videfalván (Vidiná)

14

. A Felföld keleti részén, az abaúji Hegyközből is ismertek olyan adatok, melyek alapján föltételezhető, hogy a XIX. század elején uradalmi épületek teregetett szalmafedéssel készültek. Erről a vidéktől először 1654-ből ismerjük a zsúp megnevezést: „Az Czűrős kerthben ket öregh czűr, az eggik sendele(s) es az másik Zupos" , tehát nyilvánvaló, hogy a terminust a XIX. század elején is használhatták. Itt 1809-ben ugyanabban a faluban - Füzérradványon - ugyanaz az összeírás említi a kerülő házat „zsup szalma fedélre építve", a cselédházat „szalma fedél alá"

176 és egy csűrt „szalma fedél alatt, melynek eszterhái Bikfa zsindellyel vannak kiverve"

177

. Ugyanebből az évben Nyíriben egy „szalma fedelű" csűrről értesü178 lünk . Füzéren a kondás- és egy cselédház van így fedve, mindkettőnél említésre méltónak tartják, hogy „három sor zsindely lévén fel verve az Eszterhájára"

179

. Az összeírások tehát különbséget tesznek a zsúp és a szalmafedés között. A közeli Bodrogközben is hasonló a helyzet. 1843-ban Vissen 15 zsúpos és 1 szalmás, Zalkodon 22 zsúppal és 2 szalmával fedett lakóházat vettek számba

180 A tető alját szegélyező zsindelysor még a közelmúltban is jól megfigyelhető volt a közeli Kárpátalján, az egykori Máramaros megyében például Bukócon (Bukovec), Tarújfalun (Novoszedlica), igaz, az előbbi teregetett szalmafedés mellett felvert zsúppal is előfordul

181

. Bizonyos adatok arra utalnak, hogy a Felföld középső vidékein sem volt ismeretlen a teregetett, taposott szalmafedés. A Heves megyei Kerecsend 1765-ben kelt épületfa igénylésben szerepel egy kivetűnek való megnevezésű épületelem

182

. A megnevezés BAKÓ Ferenc figyelmét is felkeltette, és gyűjtései alapján arra a következtetésre jutott, hogy „...kivető néven a tetőszerkezetbe illeszkedő olyan vékony gerendákat ismernek, melyek a szarufát hosszabbítják meg, illetve a szarufák lejtéshez viszonyítva a tető végét kissé megemelik, hogy így az esőt kivessék a fal mellől. A kivetőfa tehát a tornác kialakulásának első fázisaként fogható fel"

183 174. PMA. 146., 147., 152., 187., 175., 190. 175. BALASSA Iván 1964. 184. 176. BALASSA Iván 1958. 320. 177. BALASSA Iván 1964. 184. 178. BALASSA Iván 1964. 184., BALASSA Iván 1958. 320-321. 179. BALASSA Iván 1958. 321. 180. PÁLL István 1983. 108. 181. Pl. Nagyrosztoka - Nyizsnaja Rosztoka, Bereg m., Uzsok- Uzsok, Ungm. - MAKUSENKO, P. I. 1976. 23., 24., és 8., 9. kép 182. BAKÓ Ferenc 1969a. 265. 183. BAKÓ Ferenc 1969a. 272.