Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
TETŐK
Födém A födémszerkezeteket a népi építészet kutatása során meglehetősen kevés figyelemre méltatták, pedig, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy milyen szoros az összefüggés a lakóépület ezen része és a füsttelenítés között 88 nyilvánvaló, nem lehet felette az egyszerű említéssel átsiklani. A födém vizsgálatánál nehézséget okoz az elhatárolás, az, hogy egy-egy szerkezeti elem a fal, a tető vagy éppen az itt vizsgált födém része. BAKÓ Ferenc például a mestergerendát, a keresztgerendázatot, a „boldoganyá"-t és a deszkából, egyéb anyagokból készült mennyezetet mutatja be a címszó alatt 89 . BARABÁS Jenő és GiLYÉN Nándor „útmutató" könyvükben 90 , de összefoglaló művükben is 91 hasonlóan jár el. A szemléletnek minden bizonnyal az a magyarázata, hogy az ágasfás-szelemenes tetőszerkezetnél a tető és a födém lényegében független egymástól. A szarufák - az ágas segítségével - csökkentett terhelésüket akár közvetlenül is átadhatják a falnak, ezért nincs feltétlenül szükség arra, hogy a fal tetején hosszirányban egy gerenda legyen. Nem így a szarufás tetőnél, ahol a szarufák végei vagy egy ilyen, vagy egy ezzel párhuzamos második gerendába vannak csapolva, lapolva, esetleg a fal tetején lévőn keresztben elhelyezkedő gerenda végébe csapolják alsó végüket. Ennek következtében ez utóbbi esetekben a szarufák rögzítésére szolgáló épületszerkezeti elemek inkább a tetőhöz sorolhatók, míg az ágasfás-szelemenes megoldásnál a fal tetején futó, és a kereszt- továbbá a mestergerendák egyértelműen a födém részei. A problémát jól szemlélteti a Magyar Néprajzi Atlasz. Az anyag előzetes feldolgozásakor 92 „A szarufa leggyakoribb alátámasztási módjai a századfordulón" címmel a változatokat úgy vették számba, hogy a fal tetején lévő gerendák elhelyezkedésére is figyelemmel voltak. A végleges változatban 93 ez a gerenda csak egy esetben jelenik meg, a csüngős szarufás tető egyik változatánál. A „támasztott szarufák" esetében a variációkat bemutató vázlatrajzokon mindössze a keresztirányú gerendát ábrázolják, az ez alatt lévőt már nem. így a korábbi feldolgozásból egyértelműbb, hogy a Felföldön a XIX. és a XX. század fordulóján egy kettős szerkezetet alkalmaztak: a falra hosszában előbb egy gerendát fektettek, erre a keresztgerendákat, melyek végükön egy ugyancsak hosszirányú gerendát hordoztak és a szarufák ide fekszenek föl. Előfordul, hogy a lényegében megduplázott gerendázat hiányzik, és a keresztgerendákba csapolják a szarufákat. Nem könnyíti meg a födémmel való foglalkozást az sem, hogy a szerkezet részben takart, így a kevésbé járatos kutató az információkát könnyen félreértheti. Valószínű ennek köszönhető, hogy a Magyar Nyelv Atlasz azon térképlapja, mely a lakóház falán lévő gerenda névváltozatait veszi számba 94 , meglehetősen nehezen értelmezhető. 88. BARABÁS Jenő 1970. 281. 89. Pl. BAKÓ Ferenc 1978. 55-57. 90. BARABÁS Jenő-GiLYÉN Nándor 1979. 45-50. 91. BARABÁS Jenő-GiLYÉN Nándor 1987. 82. kk. 92. BARABÁS Jenő 1967. 7. - 55/1. térkép 93. MNA 230. térkép - BARABÁS Jenő feldolgozása 94. MNYA 197.
