Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
TETŐK
biztosan alátámasztottak, de a negyediken csak a mestergerendára nehezedtek. Ezért vélem úgy, hogy a mestergerendát itt, nem messze az ajtótól, a tüzelőberendezés sarkához mindig nagyon közel, esetleg a padkájába beépítve, alá kellett támasztani. Ezt az is igazolni látszik, hogy a „házközéposzlop" a Felföldnek 70 azon a vidékén ismeretlen, ahol más irány ulású, úgynevezett ferde füstelvezető s kemencék voltak . A féloldalas szabadkémény előfordulása is arra vall, hogy a vidék egykor a Felföld lakóházainak alakulásmenetével tartotta a kapcsolatot. Ezek a füstelvezetők ugyanis nemcsak a kétkemencés házakban, de az 71 Alföldi középpadkák esetében sem alkalmazhatók . Mindezek arra vallanak, hogy az Alföld északi pereme egykor a felföldi házak elterjedésterületébe, vagy legalábbis vonzáskörzetébe tartozhatott. A következtetés is adott: az üstökös tető nem más, mint a teljes kontyolás egyik technikailag lehetséges megoldása az ágasfás-szelemenes szerkezetnél, amely azonban sem Mezőkövesden, sem másutt nem vált általánossá. Valószínű azért, mert kialakulása, terjedésének kezdete egybeeshetett az ágasfát és a szelement nélkülöző szerkezet erőteljes térhódításával. A tetőszerkezet részeinek neve A XVIII. század második feléből származó dél-hevesi épületfaigényeket elemezve BAKÓ Ferenc kénytelen volt megállapítani, hogy az akkor általános építéstechnikák napjainkra eltűntek, következésképp a terminusok is többnyire kivesztek . BARABÁS Jenő a Magyar Néprajzi Atlasz előfeldolgozásakor megjegyzi, annak ellenére, hogy például Mezőkövesden „oromgerendás, hosszúágasos" épületeket tárt fel a kutatás, az ágas illetve a szelemen terminus lényegében ismeretlen 73 . Ma már, éppen BAKÓ Ferenc kitartó munkájának, a korábban említett kérdőíves adatfeltárásának köszönhetően a „palócok" lakta vidékekről e téren is több ismeretünk van. Megállapította, hogy az ágas, ágasfa mellett az oszlop, a boldoganya alakváltozatai, sőt egészen egyedi megnevezések is 74 használatosak. Sajnos az ilyen tetőszerkezet másik fontos elemének, a szelemennek nem szentelt ekkora figyelmet. így nem tudni, a függőleges tartóoszlop eltérő megnevezése együtt jár-e ennek a szerkezeti elemnek esetleg eltérő megnevezésével? Saját tapasztalataim arról vallanak, hogy nem. Ezért e téren nem látok lehetőséget arra, hogy valamiféle következtetésekre jussunk, hiszen az általános ágas mellett feltűnő egyéb megnevezések nem mutatnak jól körülhatárolható jelenségegyüttest. A különleges megnevezések az emlékezet elhalványodásával magyarázhatók, éppen úgy mint a „boldoganya". A szarufa megnevezése azonban alkalmasnak tűnik a behatóbb vizsgálatra. BÁTKY Zsigmond a horogfa terminust alföldinek és „palóc"-nak tartja, és állítja, hogy mögötte más szemlélet húzódik meg mint a rag 75 (délszláv rog, szlovák rohe) esetében . A Magyar Néprajzi Atlasz anyagából kitűnik, hogy a horogfa, födélfa kelet- és természetesen észak felé csak addig mutatható ki, ameddig az „oromgerendás" tető. A szerkezet és a megnevezés közötti kapcsolat 70. Ld. BALASSA M. Iván 1980. 132-133. 71. Hasonló eredményre jut BAKÓ Ferenc 1973-1974. 257. 72. BAKÓ Ferenc 1969a. 271. 73. BARABÁS Jenő 1967. 44. 74. Pl. Tarnaszentmíklós, Tiszanána: apostol, Erdőtelek: sántáján - BAKÓ Ferenc 1989b. 703. kk. 75. BÁTKY Zsigmond 1937. 342.
