Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
FALAZATOK
A vázszerkezetes falak elterjedtsége, jelentősége A XVIII. század első felében Nógrádban a megye középső és északi részein csak a zselléreknek, az erdőövezettől délre azonban a jobbágyoknak is voltak fonott falú házaik, gazdasági építményeik. A század második felétől, ZÓLYOMI József megállapítása szerint, megszűnnek a vázszerkezetes házakra vonatkozó adatok 109 . A forrás jellegéből fakadóan a nógrádi adatok többnyire nehezen értelmezhetők pontosan, hiszen például Kalló megégésekor csak azt vették számba, hogy a házak stb. fonottak voltak. Felsőtisztáson (Horny Tisovník) az uglyáraíoxAí lakóházak mellett egy fonott kamra pusztult el. A karancslapujtői, 1722-es tűzeset érdekes tanulságokkal szolgál. A három károsult jobbágy közül kettőnek a háza, istállója, disznóóla és kamrája rovott faJd. A harmadiknak, Nagy Istvánnak a következő épületei váltak a tűz martalékává: „Rovot uj háza, akiben most készült lakással és más régi fonót háza egy uj Kamorával, fonót istállóval és karókbul való Disznó óllal 110 . Ebből az derül ki, hogy a rovott, mint a korábbiakból valószínűsíthető, talpas-vázas szerkezetű házat megelőzte a fonott. És ez nem egyedi eset. Eddigi ismereteink szerint a Karancslapujtőn - és másutt is - a fa falú, azaz rovott háznak meg kellett volna előznie a vázszerkezetes falú, fonott épületet, hiszen azalatt, az óvatos becsléssel is ötven év alatt, ami a két ház építése között eltelhetett, a rendelkezésre álló építőfa bizonyára csökkent. Természetesen egy ilyen konkrét esetben az adott család társadalmi, gazdasági emelkedése is közrejátszhatott és indokolhatja a fordítottnak tűnő folyamatot. De, mint ZÓLYOMI József is megállapította, a XVIII. század második felétől Nógrád megyében az északibb vidékeken a fonott falat már csak a sertésólaknál, juhkosaraknál és akloknál, pajtáknál, a szegényebb embereknél mint a lakóház közfalait találjuk meg. Ez arra vall, hogy a szerkezet ebben a korban már visszaszorulóban van . BAKÓ Ferenc Heves megye egész területéről ki tudta mutatni a vázszerkezetes, sövény falú lakóházakat . Összegezve megállapítja, hogy „A váz nélküli, csupán oszlopok köré font sövényház, amellett, hogy a hegyektől délre fekvő terület domináns építőmódjának tekinthető, az erdős vidéken is megjelenik, mert az anyagban, munkában és nem utolsó sorban pénzben magasabb igényű favázas és borona fal mellett örökösen jelen volt, mint a szegényebb rétegek életlehetősége" 113 . Már a XVIII. század első felében lényegében hasonló megkülönböztetést tesz BÉL Mátyás, mikor Heves megye falusi épületeit ismertetve általában házakról szól, de: „Vannak, akik sövénnyel kerített kunyhókban laknak" . Mindez kiegészítendő azzal, hogy 1743-ból Abasárról ismert olyan adat, mely szerint nemes ember lakik vázszerkezetes, igaz nem sövény, hanem rovásosházban, tehát a vázszerkezetes falak használata nem korlátozható csak a szegényekre, zsellérekre, hanem az szélesebb körben elterjedt lehetett. 109. ZÓLYOMI József 1974. 17. 110. ZÓLYOMI József 1974. 16. 111. ZÓLYOMI József 1974. 17. 112. BAKÓ Ferenc 1967. 188. kk., elterjedési térkép: 193. 113. BAKÓ Ferenc 1967. 192. 114. BÉL Mátyás 1968. 35.
