Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története (Miskolc, 1994)

I. A KÉPES LEVELEZŐLAP SZÁZ ÉVE - Előtörténet

előtt, ezért felkérte barátját, C. Horsley grafikust, hogy tervezzen neki egy díszes, nyomtatott kártyát. Az ezer példányban készített szép grafikát ezután kereskedelmi forgalomba bocsátotta. Érdekesek a XIX. századi Anglia és Skócia sajátos szakásaihoz kapcsolódó üdvözlőlapok. Február 14-én, Szent Valentin (Bálint) napján a fiúk és lányok küldözgették egymásnak a tréfásan illusztrált lírai üzeneteket (Valentin-card). Franciaországban a XIX. század elején népszerűek voltak az ülusztrált postai levélpapírok. Ilyen képes levélre utal Goethe 1830-ban Fritz Schlosserhez írott soraiban: „Drága Uram és Barátom! Valóban nagyon szerencsés gondolat volt egy ügyes művésszel a lakását és a gyönyörű vidéket lerajzoltatni és sokszorosíttatni; nem lehet nagyobb öröm a számunkra annál, mint az, ha jó és szíves szavainak olvasásakor megpillantunk egy helyiséget, ahol Ön szívesen tartózkodik, ahol ránk gondol, ahonnan ír nekünk."

3 Ez az idézet már sejteti azt az igényt - amelyet egy fél évszázad múlva a képes levelezőlapok elégítenek ki -, hogy az ember képen láthassa azt a vidéket, várost, tengerpartot, hegyet vagy egyéb tájat, ahol ismerőse tartózkodik. Az 1830-as években már Oroszországban is megjelentek Beggrov pétervári és moszkvai részleteket ábrázoló litográfiáival díszített levélpapírok. Németországban divatos volt a „Briefbogen mit Ansicht", s többet között 1859-ből és 1866-ból maradtak fenn példányok. Német és osztrák hatásra a XIX. század közepén Magyarországon is forgalomban voltak a csupán dekoratív funkciójú díszes levélpapírok. Gyakran írták ilyen papírra a szerelmes leveleket. Az illusztráció természetesen a témához illő volt. A levélpapírok felső harmadát és szélét virággirland keretezi, de gyakori a kerti lugas alatt egymásnak szerelmet valló ifjú pár, illetve a tóparti táj hattyúkkal. A romantikus hangulatot az aranyszínű nyomással is fokozták (I. kép). A XIX. század második harmadában kezdték a levélborítékokat képpel díszíteni. A levelek számára borítékot először egy Brewer nevű könyvkereskedő készített Brightonban 1830 körül, és iparilag a Dobbs cég kezdte gyártani Londonban. Mulready híres helyek képeit nyomtatta a turista borítékokra, s ez a tény a későbbi képes levelezőlapok szembeni igény korai megnyilvánulása. Egy Hume nevű litográfus több mint száz boríték-illusztrációt készített. Voltak speciális alkalmakra (pl. Szent Valentin napra) szántak vagy humoros témájúak is. Funkcionálisan a képes levelezőlap elődjének tekinthetők a köszöntőkártyáknak és „Kunstbillet"-nek nevezett színes nyomatok, amelyeket borítékban továbbítottak családi események alkalmával. Az ilyen típusú üdvözlő káryák használata főleg osztrák területen terjedt el, ezért a kísérőszöveg és a kívánságokat kifejező versikék nyelve német. Ezek küldése a XVIII. század második felétől a XIX. század közepéig szenvedélyesen űzött társadalmi szokás volt Magyarországon is. A köszöntőkártyák jellegzetessége, hogy érzelmi üzenetet közvetítenek és ez az üzenet igen sokszor a jelképes rajzban levő szövegekben jut kifejezésre. Kezdetben a kézi festésű, majd kézzel színezett metszetek jellemzőek. A XLX. század elején nem ritkák az áttört papírból való fehér csipkekártyák középen színezett rézmetszettel, valamint a préselt kártyák. Alábélelve és csapófödél alatt olvasható az aktuális szöveg, vallomás, jókívánságok, sőt pajzánságok is. A szöveg és a látvány egyenrangúak e műfajban. A kártyák motívumkincse teljesen rokon az egykorú poharak, porcelánok, könyvdíszek, gyöngyhímzések motívum világával. Az enteriőr és divatábrázolás is gyakori. Az üdvözletet küldő személy a lap hátoldalára írta a nevét és a dátumot (la.-lb. kép). 3 Sonntag, Werner 1978. 50.