Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története (Miskolc, 1994)

II. A MÚLT ÉS JELEN KÉPESLAPOKON - Népélet, népművészet

Az egyik legismertebb és legszínesebb magyar népviselet a matyóké. így nem véletlen, hogy már századunk első éveiben megjelentek a képeslapok Mezőkövesd, Tard és Szentistván népművészetéről a mezőkövesdi Balázs Ferenc könyv- és papírkereskedő és az egri Baross nyomda kiadásában. Az 1930-as években azonban már a budapesti kiadóvállalatoknak a bel- és külföldi idegenforgalom számára készült levelezőlapjai domináltak. Ezek motívumai között legáltalánosabbak a színes viseletbe öltözött menyasszony és vőlegény, leányok és legények, vagy a házuk előtt varrogató és hímző asszonyok. Az ilyen típusú lapok az idegenforgalmi propagandán túl hozzá is járultak a matyó öntudat fejlesztéséhez (XIII. kép). Különösen sok népviseleti képeslapot forgalmazott az egri Baross nyomda. A XIXXX. század fordulóján egész sorozaton mutatja be Eger és az Eger környéki falvak pl. Besenyőtelek, Egerbakta, Egerfarmos, Felnémet, Kistálya, Ostoros, Szalók, Szarvaskő, Markaz, Pétervására, Füzesabony, Kerecsend, Sirok, Verpelét - korabeli népviseletét, és ezek a lapok ma a néprajzi kutatás nélkülözhetetlen dokumentumai (XIV. kép). A századfordulón több felvidéki tájegységről adtak ki a magyar és szlovák viseletet ábrázoló lapokat. Az 1910-es években pedig egész sorozatok jelentek meg a Brassó és Nagyszeben környéki díszes szász népviseletről vagy az erdélyi románokéról. A második bécsi döntés után megszaporodtak az erdélyi magyar népcsoportok öltözetét, a székelykapukat és a népi díszítőművészet emlékeit bemutató lapok, melyeket a Magyar Filmiroda adott ki. Már a XX. század elején képeslap sorozatok örökítették meg a Keleti- és ÉszakiKárpátok népeinek - huculok, gorálok, máramarosi és bukovinai rutének - hagyományos ruházatát. Ugyancsak korán felkeltették a képeslapkiadók érdeklődését a színes délszláv viseletek. így készültek felvételek a baranyai sokácokról és a szabadkai bunyevácokról. Bosznia-Hercegovina okkupációja után terjedtek el Magyarországon a bosnyák népviseletet és a kolótáncot bemutató színes képeslapok. A kiadók kezdettől fogva igyekeztek kihasználni az egzotikumok és a távoli népek szokásai iránt megnyilvánuló érdeklődést. Előszeretettel ábrázolták képeslapon a cigányokat: pl. Cigánytelep a Pöstyén fürdő melleti Bankán (1906), vagy teknővájó cigányok a Balaton partján. A XX. század elején Magyarországra is eljutottak az „Oroszországi típusok" címet viselő népviseleti felvételek, vagy a svéd, japán, egyiptomi, arab, görög, algériai, spanyol képeslapok. 1902-ben László József egy olyan képes levelezőlapot kapott Debrecenben, amely egy arab családot ábrázol. A mesterségesen beállított jelenet jól illusztrálja az arabokról általános elképzelést: a férj vízipipát szív, mellette a lefátyolozott arcú feleségek és két gyermek látható. Érdekesek és dokumentumszerűek az 1905 előtti török képeslapok, mert rajtuk keresztül bepillanthatunk a bazár világába. Az afrikai és távol-keleti felvételeket a különböző vallási missziók terjesztették, és a képeslapokból befolyt jövedelmet a misszionáriusi tevékenységre fordították. Ezeken a lapokon látható az indiai fakír, az utcai doktor, az indonéziai batikolás, az elefántcsont faragás. Az elmúlt évszázadban megjelentek olyan képes levelezőlapok is, amelyeket jól hasznosíthatnak a hagyományos népélet iránt érdeklődők és a néprajzkutatók is. Azokra a - fényképfelvételek alapján készült - lapokra gondolunk, amelyek az egyes magyar tájegységek vagy más népek gazdálkodásának, népi építkezésének, paraszti közlekedésének az emlékeit, illetve a régi népszokásokat örökítették meg. A magyar falusi templomokról, falurészletekről készített felvételeken sokszor a régi parasztházak is megtalálhatók. Ritkábban egy-egy tipikus házat külön is megjelentettek