Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története (Miskolc, 1994)

BEVEZETÉS

BEVEZETÉS Ma már természetesnek vesszük, hogy ismerőseinknek, rokonainknak, barátainknak képes levelezőlapot küldünk utazásainkról és a képeslap üzenetet, jókívánságot is to­vábbít a családi események, ünnepek idején. A képeslap az egyszerű postai levelezőlap­pal együtt a rövid közlendők, üdvözletek továbbításának praktikus formája. Ugyanakkor emléket ébreszt, gyönyörködtet, a boldogság, szerelem és barátság, az utazás és a pihenés szimbóluma is. Segít kielégíteni az embernek a távoli országok, népek megismerésére irányuló érdeklődését és vágyát. A képes levelezőlap olyan nagy példányszámú, széles körű közforgalmazásra szánt, nyomdai vagy fotografikus eljárásokkal készített, illusztrációt tartalmazó sokszorosítvány, amely a pos­taforgalom keretében a posta mindenkori szabályai szerint bérmentesítve, nyitott formában üzenetközvetítésre használható. E meghatározásban a nyílt üzenetközvetítő funkció mellett alapvető tényező az illusztráció, amely sokszor szavak nélkül is üzenetet hordoz: vallomás feladójának érzéseiről, hangulatáról. A modem képeslap története akkor kezdődik, amikor az emberek számára az üzenetben a kép legalább olyan fontos lesz, mint a szöveg, illetve amikor az ábrázolást sokszorosítani kezdték. A képes levelezőlap története több, mint egy évszázadot ölel fel. A nyomdai eljárásokkal sokszorosított és a postán tömegmé­retekben fogalmazott illusztrált levelezőlapok az 1870-es években jelentek meg Európában. A XIX-XX. század fordulóján és századunk elején a képeslap még képes hírközlő­ként is szerepelt. Az élelmes kiadók minden jelentős országos és helyi eseményt és személyt megörökítettek a levelezőlapokon, és azokat a lehető leggyorsabban megjelen­tették. A tömegkommunikációs eszközök fejlődésével és a képes folyóiratok elterjedé­sével ez a szerepe megszűnt. Á képeslapok, különösen a régiek sajátosan tükrözik egy letűnt korszak atmoszféráját. Az illusztrált levelezőlapok egy-egy település régi épüle­teinek, utcaképeinek, a nevezetes személyeknek, egy-egy eseménynek a megőrzésével az adott korszak jellegzetes dokumentumaivá válnak, így azokat más forrásokkal együtt jól hasznosíthatják a korszak kutatói is. Egy kor sajátosságait, politikai és ideológiai tartalmát, életérzését sokszor az ún. magas művészeteknél pontosabban fejezik ki az olyan periférikus művészetek, amelyek közé a képes levelezőlapokat is soroljuk. Az elmúlt száz esztendő időnként naiv és giccses, az életet szivárványszínben feltüntető vagy túlbuzgó pro­pagandisztikus levelezőlapjai komoly segítséget nyújtanak a kor árnyaltabb megismeréséhez. A múlt iránti fokozott nosztalgiát jelzi, hogy az utóbbi években ismét megnőtt az érdeklődés a régi képeslapok iránt, és a századforduló divatja után világszerte újból fellendült a képes levelezőlapok gyűjtése. A képeslap történetének külföldön már gazdag szakirodalma van. Magyarországon viszont csak a régi képeslapokat bemutató kötetek és rövid cikkek jelentek meg. 1 Hazánkban a szerencsi Zempléni Múzeum rendelkezik olyan 1 A legfontosabbak: Kyrou, Ado é. n.; Tagrin, N. Sz. 1975.; Fajnstein, E. B. 1976.; Freyschlag, K. 1980.; Lauterbach, Carl un Jakovsky, Anatole I960.; Lebeck, Robert 1978.; Sonntag, Werner 1978.; Verner, Mirko 1964., 1967.; Petercsák Tivadar 1977., 1981a., 1981b., 1983... 1989.; Erős László 1985.; Karácsony... 1986., Húsvét... 1987.

Next

/
Oldalképek
Tartalom