Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TISZA-MENTE ÉS A HAJDÚSÁG

figyelembe, hogy a Kárpátok gerincétől keletre szakadt magyarok, nevezetesen a bukovinai székelyek és a moldvai csángók néprajzi jellemzése elsősorban nyelvi és történeti adatokon nyugszik. Még mindig kevéssé ismerjük néprajzukat, s azon belül is a zsákmányoló életmód emlékeit. Ezek alapján is igazat kell adnunk Halász Péternek, aki a két néprajzi csoport kultúrájának keveredését feltételezi.

33 A sejpet talán ismerhették, illetve alkalmazhatták a moldvai csángók is, vagy éppen fordítva, tőlük vették át ezt az eszközt és terminológiáját a bukovinai székelyek. így talán a csángók népnyelvi sajátosságából, az sz-zésből is kikövetkeztethető a sejp ~ szelp ~ szelep fejlődési sor. A csángó nyelvben a sejp ~ szelep szópárban az sz > s-é alakulhatott, illetve fordítva. Egyébként ezt látszanak erősíteni a régi magyar nyelvjárások hangtani sajátosságai is.

34 Nem hagyható figyelmen kívül a már idézett magyar nyelvű forrásunk, a hajdú statútum adata, a Szelpes erdeje hangalak sem. így tehát a szelpes ~ selpe alakok nincsenek kizárva. A tanulmányozott földrajzi nevünk okleveles formája (Zelp) is bizonyíthat e mellett. A szelpből a szelep továbbfejlődése hangtani törvényeink szerint akadálytalanul kikövetkeztethető. Ha ez az állításom megállja helyét, akkor a sün ~ szűr, a sor ~ szer szópárok mintájára beszélhetünk sejp ~ szelep szópárról is, amely nyelvünk régi állapotából magyarázható.

35 Mielőtt a Selypes (sejp ~ szelep) kérdésével összefüggő további adatainkat vizsgálnánk, célszerűnek látszik, éppen a következő helynevünk, a Szegyes miatt, magával a Szegyessel foglalkoznunk. b) SZEGYES A Szegyes alapszava kikövetkeztethető, ez az okleveles szegye szavunk. Herman Ottó mester szótárában a szegye címszó alatt ez áll: L. Czége.

36 A MNyTESz szerint a szegye szóalak adatolható az okleveles források alapján. A cége újabb alakulás, amelyet Herman Ottó avatott szakszóvá.

37 Deák Geyza az Ung vármegyei Tiszahát halászatáról írott cikkében közli, hogy „szegyének nevezi e vidék népe az erősebb husángból, karóból vert rekeszt. E rekesz vége felé kaput hagynak, itt les a halász csónakján."

38 Herman Ottó a cége jelentését „erős husángokból való rekesztés, melylyel a Borzsa folyót (Felső-Tisza mellékfolyócskája) átfogják, középen van egy nyílás, a kapu, a melybe a gamzsahálót beállítják," - jelöli meg.

39 A rekesztés, a cége építése történhet természetes faágakból, vesszőből, kőből, gyeptéglából.

40 A szegye történeti halfogó rekesztek leírásával több kutató foglalkozott. Morvay Péter újra idézi Oláh Miklós leírását a szegyéről: „... a Dunát egész szélességében egymástól egyenlő távolságra álló cölöpökkel rekesztik el, csupán a meder közepén hagynak nyílást, amelyet erre a célra készült varsával vagy hálóval kötnek át. A cölöpök alatt vetik 33 Halász Péter 1973. 53. 34 Benkő Lóránt 1958. 48. 35 Benkő Lóránt 1958. 72. 36 Herman Ottó 1887. H. 829. 37 Benkő Lóránt 1976. I. 415. 38 Deák Geyza 1911. 144. 39 Herman Ottó 1887. II. 779. - A Borzsa (Borsa) a Felső-Tisza mellékvize lévén, rokonítható a Deák által közölt adatokkal Herman közlése. A terminológia keveredése figyelmet érdemel. 40 Belényessy Márta 1953. 154. - Herman Ottó 1887. I. 151. Itt köszönöm meg dr. Szilágyi Miklósnak a szegye használatával kapcsolatos szíves tanácsát.