Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)
NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN
4.1. Más szerb családok kerek, háromlábú, bádogból készült tepsit is használtak a kenyérsütéshez. A tepsit (tepszije za lebac) meglisztezték, a szakajtóból beleöntötték a kenyeret, megmosdatták és szévonóval tolták be a kemencébe. 4.1.2. A mi családunkban nem volt szokásos a tepsi. „Olyan bádog ízű volt tőle a kenyér. Én úgy szerettem a kenyeret, ha a kemence alján sült. Az a jó kenyér. Más íze volt neki." 4.2. Azért vágtuk fel a kenyér oldalát, hogy levegőt kapjon beljebb is a tészta, s ott forrjon ki, a vágásnál. Ha nem vágtuk fel, akkor oldalt kicsúszhatott egy, meg két cipónyi nagyságú tészta is, domója lett. 4.3. Az előtét nem tettem mindjárt fel (a kemence szájára), hagytam hogy lassan melegedjen föl a kenyér, mert ha hirtelen melegszik, akkor ereszt a kemence, vagyis alacsony marad a kenyér. Csak később fujtottam le (zártam be) a kemencét. / 4.4. A kenyér bevetése után a sülőlapáttal keresztet vetettem a kemence szájára. 4.4.1. Majd kezemmel ezt csináltam (három ujját összefogva mutatja a fölfelé irányuló mozdulatot) és cuppantottam hármat, hogy magasra keljen a kenyér a kemencében. 4.4.2. A szakajtókosarakat az asztalra egymásra dobáltam, ruhával együtt. Mikor a kenyér bent volt a kemencében, akkor a kendőket összeszedtem, a lisztet kirázogattam belőlük. Eközben is cuppogtam a kemence szája felé mozdítva a kendőket, hogy magos legyen a kenyér. 4.4.3. A kosarakat szájukkal lefordítva, egymásba raktam és az asztalon hagytam, ugyancsak azért, hogy magos legyen a kenyér. 4.4.4. Nagyon vigyáztunk arra, a fiatalasszonyok, hogy a kenyerek össze ne ragadjanak a kemencében. „Az az asszony, akinek a kenyerei összeragadnak, ikreket fog szülni." - mondották. Inkább egy kicsit a kemence falához érjen, úgy voltunk vele. 4.5. A kenyér két óra hosszat sült, a cipó (cipovka) csak egy óráig. 4.5.1. Nem mindig készítettem cipót. Erre is előre számoltam, meg a lángosra is. Ilyen esetben megfelelő mennyiségű liszttel többet dagasztottam be. 4.5.1.1. A cipót nem tettem a kosárba, kelni, csak az asztalon, kendőben hagytam. 4.5.2. Mikor kihúztuk a kemencéből a cipót, mindjárt megcsókoltuk, megmosdattuk és az asztalra helyeztük. Abból, ha együtt voltunk, mindenkinek törtünk. Zsírral, szalonnával szívesen fogyasztottuk. 4.5.2.1. „A cipót nem volt szabad késsel vágni, amíg a kenyér ki nem sült. Nem szabad a kést beletenni." 4.5.3. A gyerekeknek nagyobb zsemlényi apókat (cipovesica) sütöttem, mindegyiknek. 20 perc alatt megsültek. Kiszedtem, megmosdattam és abroszba takartam a meleg cipócskákat. „Nem lehet még enni gyerekek, aludni kell neki az istenkénél." 4.5.3.1. A kisgyermek örült a cipócskának. „Azon tanult enni, kétfelétörtük, a belét kiszedtük." A haját csámcsogta, rágta, nem fulladt meg tőle. Ha a bele bennemarad, az elázik, s nagyobb csomó is lemehet a torkára. 4.6. Kcnyértésztából készült a lángos (langus) is. Télen a kenyérsütés elmaradhatatlan része volt. Nyáron nem nagyon, mert széjjel volt a család, akkor kinek sütöttem volna. Amikor kihűl, már nem olyan jó, olyan mint a bodak. Míg a kemence fűlt, a tésztát elnyújtottam, tetejét késsel megkockáztam, majd az ujjnyi vastag tésztát át is lyukgaltam, hogy sülve ne legyen túlságosan magas.
