Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN

20.2.1. Harisnyafoldozó napként (strimfla Tag) tartották számon. Elterjedt volt egyébként is a harisnyaviselet közöttük. Maguk kötötték, s maguk is javították meg a téli meleg harisnyáikat (B). 20.2.2. Akármilyen rossz idő is volt e napon, egy kevés trágyát akkor is raktak a szekérre (szánra), s kivitték valahová, mert vízkereszt trágyahordó nap is (B). 20.3. E napon bontották, szedték széjjel a karácsonyfát. 20.4. Kenyeret és krétát vittek a templomba, hogy a pap megáldja azokat. 20.4.1. E napon a szentelt krétával felírták a szobaajtó szemöldökfájára a háromkirályok jelét: G + M + B, 1920. S e „jelet" a következő vízkeresztig megőrizték (A). ÖSSZEGEZÉS Amikor valamiféle tanulság megvonására vállalkozom, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a németek békési beköltözése (jelenléte) is kétarcú folyamatnak; a telepítés (objektív) és a település (szubjektív) eredménye. A XVIII. század elejétől mozgásban lévő paraszti és kézműves (de nem céhbeli!) tömegek elszakadván szülőföldjüktől (otthonuktól), ott maradtak végleg lakóként, ahol arra a gazdasági körülmények a legalkalmasabbnak látszottak. A szabadmenetelü német jobbágycsaládok (kisparaszti üzemek) döntésében e gazdasági szempontok túlzott (indokolt) érvényesülése bizonyos. Az ideérkező német parasztság (részben kézművesek) életében a népi kultúra még zárt, egész (totális) világképet (világszemléletet) alkotó rendszer volt. Ehhez kapcsolódóan mindenképpen igaz, hogy a német jobbágy-paraszti falvak újabbkori hagyományos kultúrája többszörös integrálódás eredménye lehetett. Akár a közelmúltban, akár a jelenben már e hagyományos paraszti kultúrát csak töredékeiben, egymással kapcsolatot is alig tartó nyomokban (mozaik voltában) tanulmányozhatjuk. S érthetően ebből a töredékes képből gyakran vagy csaknem mindig az irracionális (misztikus) összefüggések hiányoznak. Ha él is egy rítus, avagy annak emléke, szerepét már nem tudják megmagyarázni. Mi is történt a magukkal hozott paraszti hagyománnyal? 1. A németeknek (is) alkalmazkodniuk kellett a természet földrajzi környezethez, az új gazdasági körülményekhez. 2. A kisebb közösségek német hagyományanyaga is valamilyen integrálódás eredménye, mint pl. a vallás, a gazdasági élet stb. Innen eredhet, hogy olyan jelenségek éltek és hatottak (németként), amelyben a közösség együttmozgása, együttcselekvése révén érvényesült a hagyomány (mint a Katalin-bál, a vincsolásokl). A környező (nem német) paraszti társadalomnak az etnikai (német) szigetre gyakorolt hatása is jelentős. Számos jel szerint olyan területeken érvényesül hatásuk, amelyeket nem vonhattak ki a környezet hatása alól, mint pl. baromfitartás, tanyás földművelés. Emellett olyan hagyományos elemeket megőriztek (mint pl. a sertéskopasztás), amelyeknek alig van jelentősége a közösség gondolkodásának alakításában. De átvették az e tájon élő magyarság és más etnikumok hagyományait, vagy népnyelvi sajátosságait (pl. kemencenyak, a liba kopasztásá). Ezek elemzésére, arra, hogy különválasszuk a jelenségeket, s meglétükre, avagy hiányukra magyarázatot keressünk, s adjunk, éppen a terjedelem miatt nem vállalkozhatunk. Mégis érdemesnek tartok egy-két megjegyzést. A disznótorokba hívatlanul érkezett