Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)
NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN
ellen(ére) máig is praktizálják, kiirtani nem lehet, leginkább a német mesterlegények közt, és a gyerekek rém ülésében szüleik nem kevés botránkozást tesznek... következő nap azon ijesztő ruhákban befenve-bekenve nálok lévő láncokkal s eszközökkel együtt (bekísértessenek)." 48 12.2.1. Másutt ezt olvashatjuk a németek Mikulás-napi szokásáról: „Nikoló aztán csakugyan meg is jelenik az említett nap előestéjén, feketére mázolt arccal, kifordított juhász bundába burkolva: duzzog, morog, lánczot csörget és a kezében lévő vesszővel fenyegetőzik." 49 12.2.2. Jött a Mikulás, szakállas volt, piros nadrág, kék kabát volt rajta, kifordított sapka volt a fején (B). 12.2.3. Felöltözött a szomszéd Mikulásnak, szőrbunda volt rajta. Azt minden legény kapott, amikor megnősült, az asszony meg dunnát. Azt felvették, a derekukat átkötötték egy kötéllel, a sapkát kifordítva tették fel. Láncot vittek magukkal, azt zörgették (G). 12.2.3.1. Bot volt a kezükben, aljára láncot erősítettek (A). 12.2.4. Subái vett magára valamely rokon, sapkája fehér bőr volt, kifordított. Arcát nem takarta el, mert jól belehúzódott a subába, sapkába. Kezében csengő volt, meg pálca; előfordult, hogy nem csengővel jelzett, hogy jön, hanem lánccal (E). 12.2.4.1. Már előre jelezték érkezésüket, rázták a láncot, vagy a csengőt. Mikor bejött megkérdezte: „Jók voltak-e a gyerekek?" vagy „Tudtok-e imádkozni?" - fordult mindjárt a gyerekekhez. Mire a gyerekek kezdték is: „Atya, Fiú, Szentlélek..." (G). 12.2.4.2. Ha a szülők olyan választ adtak, akkor oda is csapkodtak a gyerekeknek (A). Mire persze megígérték, hogy ezután jók lesznek. 12.3. Egy tarisznya volt náluk, abban alma, dió, aszalt szilva; az ajándékok. 12.3.1. Kifelé menet szórta széjjel a földre az ajándékokat, az almát, diót, szilvát. Onnan kapkodták fel a gyerekek. 12.3.2. Mezőberényben a Miklós napi alakoskodókat „stornigl"-nak nevezték. „Ha nem leszel jó, nem a Jézuska hoz ajándékot, hanem a „Stornigl" - mondották a gyermekeknek. 12.4. A tanyán lakó parasztgazdák a béreslegényeket ijesztgették: „Tudsz-e imádkozni?" S választ sem várva derékon húzták a lánccal (G). 12.5. Az eladó lányokhoz Mikulásnak öltözött legények mentek. Ezek arcukat álarccal vagy vékonyabb harisnyával takarták el. Hiába zárkóztak be a lányok, a legények bejutottak a lakásba. 12.5.1. Ha a „Mikulás" valamelyik haragosát kereste fel, akkor jól megimádkoztatták, meg is vesszőztették (E). 12.5.2. Mester György írja: „Az idősebb férfiak büszkén mesélik, hogy legénykorukban, december 5-én este a lányoknál vagy a fonókákban megjelentek, s megvesszőzték a lányokat, hogy frissek, egészségesek legyenek." 50 12.6. Az alakos Mikulás egyre inkább háttérbe szorult, s általánossá az ablakba tett cipőkbe való ajándékrakás vált (E). 51 48 Implom József191'1. 77. 49 Kümmer i. m. 42. 50 Mester i. m. 10. 51 Krupa András 1980. 317.
