Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TISZA-MENTE ÉS A HAJDÚSÁG

tarn. 2 Felvetődik tehát a selyp és a selypít szavaink eredeztetésének kérdése is. A selypít (selyp, selypes, selypeg) „ lispeln" igénkről a Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerzői azt írják, hogy „A selyp olyan személy, aki a mássalhangzók némelyikét (főleg c, s, sz, z hangokat) hibásan ejti, vagy mást ejt helyettük, aki selypít(ve beszél)."

74 Véleményem szerint e szócikkben összefoglalt értelmezés kissé pontatlan. Már pontosabban fogalmaznak az Akadémiai Nagyszótár szerkesztői: „Általában (selyp), ki hibás nyelvűsége miatt* a szóhangokat rosszul ejti, s azokat egymással felcseréli. Különösen, ki sz, z helyett s-Qt, zs-t mond."

75 Csüry Bálint Szamosháti Szótárából is a selyp szócikket idézzük: „mn. hibás beszédű, egyes mássalhangzókat hibásan ejtő. A selyp gyermek az s-l sz-nek, az r-et j'-nek vagy /-nek ejti: édeszanyám."

16 Megközelítő pontossággal azt mondhatjuk, hogy az s, zs, cs hangok selyp (szelyp) kiejtése a sajátja a csángók egy csoportja tájnyelvének is.

77 A selyp, selypít szavunk eredetéről Bárczi Géza azt írja, hogy finnugor és szláv származtatása nem fogadható el. Szerinte eredetét tulajdonképpen homály fedi.

78 A MNYTESZ a hangutánzó eredetű szavaink sorába vette fel, s azt írja, hogy „hangutánzó eredetű. Hangalakja a fogak és az ajkak sajátos használatával képzett, selypítő, pösze kiejtést jeleníti meg."

79 Továbbá, a régi magyar Selyp földrajzi név személynéven keresztül függhet össze a közszóval. Talán közelebb jutunk az eredet kérdésének tisztázásához, ha a selyp, selypít szavunkat kapcsolatba hozzuk az előbbiekben elemzett sejp ~ szelep köznévvel, amely az erdélyi és a csángó tájnyelvben csuklyavarsaszerű halászeszközt jelent. E két szavunk közös eredetű lenne a magyar nyelvben? Bizonyításához hozzásegít bennünket, ha arra gondolunk, hogy a selypítés (mint beszédhiba) jobbára a réshangok kiejtése közben fellépő jelenség.

80 Véleményem szerint nem lehet véletlen, hogy a sejp (szelep) köznevünk hangalakja a selyp (selypíteni) szavunkban felbukkan. E két szó (a sejp és a selyp) jelentéstartalmában közös vonás van, jelentéstani rokonság húzódik meg! Amint a sejp (eszköz) alkalmazásakor gátat építenek a szabadon futó folyóvíz útjába (s az sebessége miatt sustorgó, sziszegő hangot ad, zajt kelt), ugyanúgy jelképes gátat érezhet a figyelő (hallgató) a selypítve beszélő egyén hangképző szerveinek működése közben. A selypíteni igénk - véleményem szerint - csak ezzel a jelentéssel összefüggésben, s csakis fogalomtársítás mértékéig kapcsolódik a hangutánzó szavainkhoz. A kérdéses sejp és selyp szavaink tehát egyetlen közös tőről, a szelep sejp halászobjektum vagy -eszköz jelentésű köznevünkből származhat. Az ugyanis nagy valószínűséggel állítható, hogy az előzőekben leírt csuklyavarsa (vagy rekesz), a sejp ~ szelep nem kaphatta jelölését a beszédhibás, a selypítő emberről. E folyamatnak a szelp ~ sejp ~ szelep szavunk belső fejlődése is ellentmond, hiszen e sorba tartozik, mint jelöltem is, a szelep alakváltozat, amely zavartalanul származhat a szelpből. A közös eredet emlékét őrizheti a selypíteni igénkben meglevő ly mássalhangzó 72 Sugár István 1974. 432. 73 Páriz Pápai Ferenc 1801. 79. (összehasonlításul). 74 A Magyar Nyelv Értelmező Szótára. Budapest 1961. V. 1165. Derecskén pl. A selyp gyermekre azt mondják, hogy kerek nyelvű. 75 Czuczor Gergely-Fogarasi János 1862. V. 775. 76 Csüry Bálint 1936. II. 292. 77 Benkő Lóránt 1958. 72. 78 Bárczi Géza 1941. 268. 79 Benkő Lóránt 1976. III. 513. 80 Szabó László é. n. 58. „Selypítés (szigmatizmus) a leggyakoribb beszédhibák egyike ... feltűnően csak az sz vagy s hang hibás ejtése mutatkozik."