Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

nyéket, lányokat, akik párt keresni jöttek Hegyaljára. Olykor éppen a szabadosabb, talán a kor felfogása szerint erkölcstelenebb életet éltek, mint szűkebb vagy tágabb környezetük. A felsoroltak valamiért gyanúba keveredtek, a város törvényszéke előtt kellett számot adni magatartásukról. Csaknem bizonyosan állítható, hogy a betyár, mint társadalmi kategória a következő ismérveket hordozta: bizonytalan megélhetés, kétes magatartási forma, instabil tartózkodási hely (otthontalanság); mindez együtt kétes társadalmi egzisztencia. Aligha van köze az általunk is idézett Kassai József-féle meghatározásnak mindehhez. Úgy érezzük, hogy az általa leírtak mintegy előlegezték a későbbi, romanükus betyárképet. A társadalom arra kényszerült, hogy védekezzen e jelenség ellen, éspedig sajátos módon. Időről időre lajstromoztatta a közösség és az elöljáróság által betyároknak ítélt egyéneket. Az 1785-ös összeírást említi is Pap M., címe: „A betyárok nevei és azoknak limitátioja". A limitáció hangsúlyozása bizonyosan a betyárok által kérhető munkadíjak limitjére, felső határára utalt. Egy összeírás a XVIII. század végéről (pontos évszám nélkül) tartalmazza a betyárok neveit és tartózkodási helyüket.

4,59 „Ballá Györgynél a Várban betyár Bodnár János; Scultéti Gábornál betyár Harkály Mihály; Volonter Andrásnál betyár Szabó László; Böszörményi Andrásnál betyár Balog János; özvegy Benkovics Mihályné(nál) betyár Fabian Antal ács legény; Régi Serháznál betyár Kopasz Miska; Özvegy János Deákné(nál) betyár Soltisz László; Medveczkinél betyár Vehocki György; özvegy Hofpaurin(nál) lakó Takács Tamásnál menyecske (!) Maris nevezetű; özvegy Kenyiz Mihálynénál lakó Bényei Mária; Fodor Györgynél Danczkán betyár Vicmándi Márton; Örösi Jánosnál betyár Jakab Márton; és Csontos nevű katona; Szendi János(nál) Balog; Filegorian Izrael árendás bérese Horváth János Csobajrul, atyafiai mellette lakó Horváüi Mihály és Horváth Jankó is ott laknak; ugyanott Kocsis Márton; Rablanczki Márton házánál lakó Kis István, ugyanott lakó Ormos István; özvegy Püspöki Györgynél betyár Kis György; Jakab Antalnál betyár Ludvinyi János; Pataki Mihálynénál lakó Katona István; Bosányiné házánál Ferlubus János nevezetű; özvegy Setét Mihályné házánál özvegy Bújdosóné; özvegy Rehl Ignáczné házánál ács legénynek neve Pakel Márton; Bajusz házánál özvegy Rótné ugyanott Karmanyir György és Barai Györgyné; ugyanott Vis Kati özvegy; uo. Demjancki György, uo. Török József, uo. Szebenyi János magános legény." Ebből a jegyzékből, amelyben 35 számunkra érdekes, számba jöhető személy, ha úgy tetszik „betyár" szerepe, további részletek ismerhetők meg. Talán az első levonható tanulság az, hogy a betyárok között olyanok szerepelnek, akik egyébként /atóstátusban voltak. Tehát alzsellér, bizonyosan azért kerültek fel e lapra, mert a közösség megítélése szerint „idegen"-nek tartották őket. Ettől kezdve (mármint a jegyzék vélhető keltétől kezdve) arra vannak adataink, hogy a város népessége feltűnőbben gyarapodott.

460 A másik tanulság lehet, hogy a betyár-kategória ekkor aligha csupán a törvényes renddel öszszeüfközőket foglalta egységbe. Itt újra az ideiglenesség és az idegennek tekintettség számíthatott. Néhány épület mintegy vonzotta a hajléktalanokat, s ezek elsősorban a korcsmák voltak. Lassan kikophatott a köznyelvből a fent részletezett tartalmú betyár szavunk, s talán a fogalom is megszürkült, módosult. Úgy tűnik, hogy a város társadalmában a lassú polgárosodás ilyen és ehhez hasonló változásokat eredményezett. 459 Uo. összeírások. 18. sz. vége. 460 Bencsik János 1988/f. 12. sz. 39-43.