Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

TOKAJ-HEGYALJA

zsidó oskolákban és ezen nemzet gyermekeinek nevelésében tapasztaltatik (...) minden zsidó közösségnek meg engedtetik, hogy a maga tulajdon oskoláját és tulajdon tanítóját, mind azon által az 1783. 1828. sz. a. királyi rendelések szoros megtartása mellett."

383 Néhány év múlva a közösség vezetői (Schmol Dávid Zsidó Bíró) azért esedeztek a tokaji magisztrátus előtt, hogy a zsidóközösség cantorát, Náthán Spisert is a közadók terhe alól feloldozza.

384 Természetesen a keresztény környezet előbb-utóbb megismerte a zsidó vallás lényegét. Alkalmasint erre hagyatkoztak, ha egymást sérteni akarták. Heffer György felesége (1808) így nyilatkozott a náluk lakóképpen élő zsidó asszony, Steinberger Sámuelné előtt: „Meg állj eljön az Innepetek, akkor szükséges sokat sütnötök, főznötök, mikor az ételedet el készíted, akkor fogok belőle Trefnit csinálni! (...) Mivel nem egy tűzhelyen főzünk, és a kemence szájában főzvén ételemet, Hefferné vajat pergelvén, egy kanál vajat oda loccsantott (az ételemre)."

385 S máris előállott a pereskedés. 6. A muszkák A borvásárlás, a borkereskedelem csalta Hegyaljára az orosz birodalom borszerzéssel megbízott alattvalóit is. A köznyelv muszkáknak ismerte e többé-kevésbé katonai alakulat tagjait.

386 A jó bort kedvelő cári udvar nem bízta a kereskedelem esetleges vállalkozásaira óhaját, hanem az osztrák hatóságok közbejöttével megszervezte a folyamatos borvásárlást. Pap M. „A tokaji"-ról írott kötetben külön fejezetet szentelt e kérdéskörnek, s „A cárok pincéje Tokajban" fejezetében összegezte a kutatás eddigi eredményeit.

387 Bevezető soraiban azt írja, hogy „Hiányos volna a hegyaljai szőlőtulajdonosok felsorolása, ha elhallgatnánk, hogy az orosz cároknak is volt szőlőjük és pincéjük Tokajban. Mégpedig majdnem száz éven át." Tartozunk azzal a történeti hűségnek, hogy ezt az erősen esszéízű bevezetést több helyütt is módosítsuk. A kérdés kutatója, Tardy L. összegzése alapján elmondhatjuk, hogy az 1660. évi 30. törvénycikk kimondja, hogy a külföldiek „a honfiaknak jogsérelmére fekvőjószágot ne vásárolhassanak és ne birtokolhassanak. Ennek ellenére kialakult egy törvényrontó gyakorlat. Az 1723. évi 64. törvénycikkből pedig világosan kitűnik, hogy külföldi - nem honosított - személyek igenis de facto birtokolhattak ingatlanokat valamilyen formában; ezeket a szóbanforgó jogszabály telekadóval rendeli megróni."

388 Ilyenképpen a törvényileg tiltott, valóságban tolerált birtokszerzésnek két módja volt: a haszonbérlet és a zálogbirtok. A cároknak tehát Tokajban nem lehetett és nem is volt szőlőjük. Egyébként is a Szentpéterváron; 1745. április 6-án kelt cári ukáz, amelyben az uralkodó a Magyar Borok Bizottságának működését új alapokra kívánta helyezni, sem szól egyébről, mint hogy a cári megbízottra bízza: „Magyarország alkalmas részén, ahol a legjobb bor terem, igyekezzék olyan szőlőskerteket haszonbérbe venni, amelyek minden ősszel 500 antal termést adnak." Ezt egy fontos gazdálkodási utasítás követte: „E kertek munkálatainak elvégzé383 Uo. törvénysz. ir. 1825. Scheiber Sándor 1982. 178. képek 189-191. 384 Uo. tanácsul, jkv. 1829. No. 237. 385 Uo. 1808. No. 300. 386 Bencsik János 1986/a. 387 Pap Miklós 1985. 41. 388 Tardy L. 1963. 35.